Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1739-1741 1 739. december 1 8. * Bállá Antal (Nagykörös) földmérő és vízépítő mérnök, a 18. sz. második felének egyik legkiválóbb hazai térképésze. A kamarai, később megyei mérnök több tucat térképe a kor színvonalát meghaladó pontosságával és művészi kivitelével a magyarországi térképészet történek kimagasló alkotása. Bállá munkásságának fő színtere a Duna-Tisza köze volt. Az ő nevéhez fűződik a Du- na-Tisza csatorna f 791. évi tervének elkészítése, és egy pest-budai kőhíd terveinek felvetése is. 1781-ben javaslatot tett a Tisza átvágásokkal történő szabályozására, (f Nyáregyháza, 1815. szeptember 11.) Mikoviny Sámuel Selmecbánya környékén a bányatelep erővízszükségletének biztosítására hatalmas víztároló-rendszert tervezett és épített, amely a maga korában egyedülálló méretű bányaipari vízhasznosítás volt. 1740. A Fertő-tó annyira kiszáradt, hogy medrének egyes részeit a parasztok felszántották. Dombrád lakói, hogy községüket a Tisza árjaitól megóvják, Cigándnál átmetszették a folyó kanyarulatát. A művelettel távolabb vitték a falut elmosással fenyegető Tisza-medret, azonban az árvizek levonulásának meggyorsulása és az alsóbb szakaszon való szétterülése - a karádiak folyamodványa szerint - immár Karád határát fenyegette elöntéssel. 1740. körül * Koszt ka János Tivadar (Lugos) mérnök. A Temesköz vízviszonyainak rendezési munkálataiban vezető szerepet játszott. Kéziratos térképei és jegyzetei becses darabjai az Országos Levéltárnak. 1788-tól mint kamarai igazgató mérnök átvette a nagyváradi mérnöki osztály vezetését, (f 1820 körül) október 22. Mária Trrézia királynő közel negyven éves uralkodásának kezdeteként kihirdették trónra lépését. A Dráva árvizei által okozott károk miatt a birtokosok az 1750-ig fennálló „Drávái Gátegylet”-be tömörültek, és megkezdték az árvédelmi töltések építését. 1741. Az angliai Tees folyó felett Winch városkánál megépítették az első lánchidat. A csak gyalogosok számára alkalmas híd 24.5 m hosszá és 0.7 m széles volt. malmokkal (is) hajtották a mélyművelésű bányák vízkiemelő gépeit, a kastélyok vízmüveinek szivattyúit. Ennek a műszaki alkotásnak azonban volt egy nagy hibája: szélcsendben nem működött, így üzeme bizonytalan volt. A vízimalmok viszont akár nagyon kicsi vízfolyásokon, patakokon is telepíthetők voltak, csak egy keresztgáttal fel kellett duzzasztani a vizet és egy csatorNádi élet A gyalog járó pákászok, csíkászok, pásztorok bár jól ismerték a berket, mégis mindig magukkal vitték a 2-3 m hosszú, egyik végén ágas, jó erős lápi botjukat, mellyel - mielőtt ráléptek - kitapogatták a zsombékok teherbírását, vagy ha mégis megtörtént a baj, és a mocsár nán a malomkerékre kellett engedni. A vízimalmok megbízhatóan és jól működtek, s szintén nem csupán őrlésre, hanem számtalan egyéb igény kielégítésére is szolgáltak. Fűrészmalmok vágták az erdő fáját gerendává és pallóvá, zúzó malmok aprították a bányák érceit, kallómalmok lazították a kendert, de működtettek kovácsfújtatót, olajprést, szövőgépet és vízemelő szivattyúkat is. A hajómalmok a nagyobb vízfolyásokra települtek. A folyóba lehorgonyzón hajótestben volt a malom gépészeti berendezése, mellette pedig az alulcsapott vízikerék, amelyet a folyóvíz hozott mozgásba. A hajómalmok zömében gabonát őröltek, hiszen a vízfolyások közepére senki nem szállított nehezen mozgatható árut. Csíkász az Ecsedi-lápon Herman Ottónak a magyar halászattal foglalkozó könyvéből „beszakadt” alattuk, a hosszú botba kapaszkodva még maradt esélyük a kilábalásra. Ez az egyszerű szerszám esetenként védelmül is szolgált a nádi farkas ellen, vagy a gémektől, bíbicektől hangos világban akár vadászszerszámul is, ha a felröppenő madárraj közé hajították. Volt azonban még egy másik nagyon hasznos segédeszköze a berket járó embernek: a könnyű, széles talpú fabocskor, amely nagyobb felületen feküdt fel, mint a közönséges lábbeli, így biztosabb járást nyújtott az ingoványbán. Ez fűzfából készült, széles talppal, feje felől rendszerint nyers bőrrel védve, felerősítve. így sem volt azonban veszélytelen a berekben járni-kelni, mint ar-
