Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
A Balaton és környékének ábrázolása Wolfgang Lazius térképén, a 1 6. században napirendre került: Krieger Sámuel pontos térképet készített a Balatonról, amelyet korabeli szokás szerint az uralkodónak, Mária TERÉziÁnak ajánlott. A térkép mellé elkészítette a tó akkori állapotának leírását, és javasolta a Sió mocsárvidékének szabályozását. Krieger szerint a Sión fekvő vízimalmok az el- mocsarasodást okozó magas vízállás okozói, mivel a folyó kis esése miatt a mesterségesen felduzzasztott víz nehezen folyt le. A problémán a malmok elbontásával lehetne úrrá lenni. A vízjárás szabályozására javasolta a Sió kitorkollásában időnként felhalmozódó iszap eltávolítását. Tervét a műszaki nehézségekkel kapcsolatos magas költségek és a malombirtokosok ellenállása miatt nem valósították meg. Krieger Sámuel Balaton-térképe Krieger Sámuel vármegyei és királyi helytartó- tanácsi mérnök volt, amikor 30 évesen, 1776-ban egy általa szerkesztett, kézzel rajzolt és színezett Balaton-térképet adott át a Duna-Dráva hajóút, valamint ezzel összefüggésben a Balaton és a Sió mocsarainak kiszárítási (lecsapolási) tervével foglalkozó királyi bizottságnak. A térkép először ábrázolta a tó partvonalát, víztükrének felületét, méretét és közvetlen partmentét pontosan olyannak, amilyen természetes állapotában utoljára a 18. század derekán volt. A nagyméretű (272x65 cm-es), 1:34 650 léptékű térkép a mai mértékek szerint is igen pontos, hűen mutatja be a domborzati viszonyokat, az erdő-, rét, szőlő-, szántó-, valamint nádas és mocsaras területeket, a part menti települések helyét és elnevezéseit. A Balaton vízfelületén három féle színezéssel feltünteti a lecsapolási terv fokozatainak megfelelő vízmélység-vonalakat (a vízleeresztés nyomán kialakuló majdani partokat), a vízfelületi birtokhatárokat, és a mederben a Zalától Sióig húzott hajózható csatorna vonalát. Krieger Balaton-térképéből jelenleg három példányról tudunk, melyekből kettőt maga készített. A mappák felbecsülhetetlen értékű darabjai vízi emlékeinknek. 1725-1732 1 725. augusztus A felvidéki szokatlanul hűvös és nedves időjárás miatt a miskor kisvizű patakok és folyók olyan áradása következett be, amelyre a kortársak véleménye szerint emberemlékezet óta nem volt példa. A Vág folyó elöntötte Liptó, Túróc, Trencsén és Nyitra vármegyékben húzódó völgyeinek nagy részét; az Árva patak hirtelen áradása elsodorta az értékeiket mentő parasztokat. A Poprád 55 évvel korábbi önmagát megismételve mindent elöntött, hidakat, malomgátakat tett tönkre. A szabadon folyó vizek az alább fekvő területeket, így pl. Zemplén vármegyét sem kímélték. Tokaj és környéke szintén az átlagos állapotokat messze meghaladó magasságú víz alatt állt. 1726. Amsterdamban megjelent L. F. Marsigli gróf: Danubius Pan- nonico-Mysicus... [A Duna pannóniai és szerbiai szakasza... ] című hatkötetes Duna-monográfiája. A főleg a magyarországi Duna-szakasszal foglalkozó, gazdagon illusztrált munka a Duna térképsorozata mellett bemutatta a folyó gazdag növény- és állatvilágát, a folyó menti római régiségeket, a budai fürdőket, valamint adatokat közölt többek között vízrajzi és csillagászati mérésekről, stb. 1727. A királyi kamara megbízta Ternyey János főintézőt, hogy tegyen javaslatot egy Tiszadobnál kiinduló és a Sárrétig haladó csatorna építésére. 1731. A tiszai árvíz után Szeged Felsővárosában árvédelmi töltéseket építettek. Pozsony vármegyében olyan határozatot hoztak, hogy az árvédelmi gátakellenőrzésétminden évben biztosítani kell, s aszükséges javításokat legkésőbb szeptember 29-éig, Mihály napjáig el kell végezni. 1732. július 13. * Horváth Kér. János (Kőszeg), jezsuita tanár. A nagyszombati akadémián, majd a pesti egyetemen szervezett Institutum Geo- metricum (Mérnöki Intézet) kísérleti mechanika és fizika professzoraként az első mérnökhallgatóknak ő oktatta a hidraulikai és a vízrajzi ismereteket, (f Buda, 1799- október 20.) Krieger Sámuel 1 766. évi Balaton térképe, amely először ábrázolta a tó vízfelületének kiterjedését a valós méreteknek megfelelően
