Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1720-1723 1720. Vág áradásai sok kárt okoztak Trencsén környékén és Ivanóc határában; a Vlára patak Felsőszernye községet pusztította el; a Szabolcs megyei Szalóka határát pedig a Tisza áradásai miatt nem művelhették a parasztok nyolc évig. Zsurk is sokat szenvedett a tiszai árvizektől. Nyáron, különösen júliusban Kecskemét és Szeged vidékén oly hőség volt, hogy a vizek, kutak és kisebb folyók is mindenfelé kiszáradtak. Szolnokon a Zagyván, a mai Malomszögben felépült a kincstár 5 kerekes vízimalma. 1721. Megjelent Buda fizikusának (főorvosának), Stoker Lőrincnek a budai forrásokról és a fürdők vízellátásáról írott Thermographia Budensis, seu scrulinium physico-medicum aquarum mine- raliumBudáéscaturientium ... [BudaiThermographia,vagyis a Budán fakadó ásványvizek fizikai-orvosi vizsgálata ... ] c, műve, amelyet az utókor a korszerű gyógyvízvizsgálatok úttörőjeként tart számon. 1722. A selmeci bányák vizének kiszivattyúzására üzembe helyezték az első magyarországi gőzgépet, amely egyúttal az európai kontinensen is az első, üzemszerűen működő gőzszivattyú volt. A100 lóerős gépet Joseph E. Fischer (1693-1742) és az angol Isaac Potter (1690-1735) szerkesztette. 1723. III. Károly király 1723. évi dekrétumának 15. cikkelye a szabad hajózás biztosítása érdekében intézkedett a vámok eltörléséről a Garamon és más folyókon. Ugyanezen dekrétum 122. cikkelye a kereskedelem fejlesztése érdekében törvénnyel segítette elő a hajócsatornák építését. A király külföldi mérnökökkel terveket is készíttetett, s ezek között volt két olyan terv is, amelyek a Dunát a Tiszával összekötő csatornára vonatkoztak. Az együk csatorna Váctól kiindulva Szolnoknál torkolt volna a Tiszába, a másik pedig Kalocsáról Zomboron át vette volna útját a Tiszához. Az említett dekrétummal javaslatba hozott terveket azonban az országgyűlés nem tárgyalta. így érthető, hogy a török háborút lezáró karlócai béke (1699) után egyre-másra születtek az ország közlekedésének élénkítését célzó csatorna-tervek. Az első ilyen terv készítője br. Dillherr-Althen osztrák tábornok volt (1715), akit a bécsi Haditanács egy Szolnok-Pest vezetésű, s a nyugat-keleti irányú, katonai szállításokat megkönnyítő hajózó csatorna tervének elkészítésével bízott meg. A török háborúkban a hadseregek szekereikkel és ágyúikkal eleget vergődtek a Duna-Tisza mocsarai közötti sárban, vagy éppen a „puszta” homoktengerében ahhoz, hogy megfelelően értékelni tudják egy ilyen víziút hadászati jelentőségét. 1723-ban még törvényt is hoztak a Dunát a Tiszával összekötő csatorna építésére. Nem történt azonban semmi. A Temes és a Béga mocsarainak lecsapolására, a folyók elmocsarasodott medreinek orvoslására 1718- ban C. F. Mercy tábornok, a Temesi bánság kormányzójának kezdeményezésére a Bégának Temesvár felett 100 km hosszban, Temesvár alatt pedig 71 km hosszan új medret ástak; a felső szakaszt faúsztatás, az alsót mocsárlecsapolás és hajózás céljaira. Közben az új mederrel, mely már nem a Dunába, hanem a Tiszába torkollott, a város védelmét is megerősítették. 1744-ben újabb terv látott napvilágot, ezúttal már az Udvari Kamara megbízásából. A megbízott Mikoviny Sámuel nem érte be a Tisza és a Duna összekötésével, A Balaton legendája Egyszer, nagyon régen egy iszákos kecskepásztor legeltette nyáját azon a réten, amely fölött most a Balaton terül el. A kecskék szeretnek széjjelfutni, s ezek is széjjelfutottak. A pásztor ezért nagyon megharagudott. Különösen az egyik kecske futott nagyon messzire. A pásztor utána iramodott és megbotlott egy kőben. Erre nagyot káromkodott, s a követ a kecske után hajította. A felkapott kő alatt forrás volt, amely felszökött és elborította az egész vidéket. Elnyelte a nyájat és a pásztort is. Abból a forrásból lett hát a Balaton. Ha a Balaton zivataros időben haragosan hullámzik, még most is lehet látni rajta a nyájat, amint úszik a vízen. A Balaton ábrázolása Wolfgang Lazius térképén hanem csatornáját a Sió közbeiktatásával a Balatonnal, azon keresztül pedig a Drávával tervezte kapcsolatba hozni. Terve azonban, melyet már alapvetően gazdasági-kereskedelmi szempontok motiváltak, újra csak megrekedt az elképzelés szintjén. A Balaton vízszabályozásának és lecsapolásának terve a 18. században A 7-8. század rendkívül hosszantartó száraz periódusában csökkent a Balaton víztömege. A középkor végén azonban a 17. század hideg telei és hűvös óceáni nyarai (ezt az időszakot nevezzük „kis jégkorszakának) miatt a helyzet teljesen megfordult: a tó vízszintje igen megemelkedett. A legmagasabb és legalacsonyabb vízszintek közötti „vízjáték” akár 3-5 métert is kitehetett. A 19. és 20. században a Balaton vízrendszerének szabályozása tette alacsonyabbá és egyenletesebbé a tó vízszínének mozgását. A18. század második felének nagy gazdasági változásai miatt a Balaton vízrendszerének hasznosítása is
