Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
öntöznek és éltetnek. Leírásukat általában sajátosságaikat összefoglaló epigrammával zárta. A lépten-nyo- mon előbukkanó személyes elemek a kis könyvnek olyan sajátos szépséget és melegséget adnak, amit a kilenc évvel korábban megjelent MARSiGU-féle Duna- leírásban hiába keresnénk. Hadd idézzünk ebből a magyar nyelven még kiadásra váró érdekes munkából pár mondatot az elmondottak illusztrálására: A Temesi bánság honi folyójának, a Begának a forrása Temesvártól északra 2000lépésnyire lévőRikas (Rékás) nevű falu fölött fakad. Temesvár közelében már úgy tűnik, mocsárba vész, de medrét megújítván a város nyugati oldalát öntözni és védeni kényszerítették. Nem kisebb ügyességgel és fáradsággal több mint öt évvel ezelőtt Becskerek alatt a Tiszába vezették. így emberi beavatkozás révén, mielőtt a Dunát elérné, a Tiszával hűtlenkedik, ezáltal - a korábban haszontalanul tovatűnő- oda-vissza terhet szállít a hátán. A róla szóló epigramma: „Ez a folyó exlex, apja nincs mostoha gyermek, Melyet a Tiszának adtak helyesen végül.” 1763. Mária Terézia Gerard van SwiETEN-nek tanácsára elhatározta a monarchia gyógyvizei ügyének országos rendezését, s kereskedelmi forgalmuk növelését. Erről kiadott rendeletében a vármegyei főorvosok kötelességévé tette, hogy a körzetükbe tartozó ásvány- és gyógyvizeket megvizsgálják, s azokról jelentést adjanak le. A rendelet már azt is tartalmazta, hogy a vizeket milyen módon, milyen próbatételeknek kell alávetni. Intézkedésének köszönhetően az országban közel 40, változó színvonalú orvoskémiai jelentés készült. Az uralkodó 1769-ben rendeletét megismételte, hogy azoktól a megyéktől is érkezzen jelentés, amelyek addig orvoshiány miatt nem adhattak érdemleges választ. A megyei orvosok elemzéseit Heinrich Johann Crantz bécsi kémikus dolgozta fel az egész monarchia gyógyvíz viszonyairól 1777-ben írott könyvében. Eredményeit La Langue János magyar nyelven is megjelentette: A magyarországi orvosvizekről... szóló, 1783- ban megjelent művében. Az uralkodónő kezdeményezését fia, II. József folytatta, s a birodalomban az ő uralkodása idején vált a fürdők, a gyógyforrások és az ásványvíz-kereskedelem állami üggyé. A társadalom felső rétegeiben ekkor kezdett felerősödni a fürdőhelyek iránti érdeklődés, ami elsősorban az osztrák és csehországi fürdőket virá- goztatta fel. Gerard van Swieten, Mária Terézia királynő udvari orvosa 1718-1720 1718. Kerschensteiner Konrád jezsuita szerzetes tervei és irányítása mellett, az 1716-ban megkezdett munkálatok eredményeként elkészült az újjáépített középkori vízmű. A Szabadság-hegyi forrásokat (Doctor-kút, Sváb-kút) a Várba vezető vízmű építésnél felhasználtak 688 öl (kb. 1270 m) fa, és 1414 öl (kb. 2680 m) új ólomcsövet, s a Szent Háromság téren új kút épült. Magyarországban és Erdélyben igen száraz időjárás uralkodott. Sok helyütt közel kilenc hónapon át nem esett eső. A nagy folyóvizek leapadtak, s az aszállyal sújtott helyekről nagy tömegek menekültek el. Az egykorú források szerint a fellépő éhínség következtében Erdélyben több mint százezer ember pusztult el..,. a legszárazabb és -hevesebb nyár, ...a falusi népek széllyel bujdosának; s oly sok éhség lett utána, hogy a fa rügyét és hé- lyát, gyökereket, füveket, sőt a döglött kutyákat s matskákat is megennék Erdély országban ...” 1719. január 6. * Joseph Walcher (Linz-Ausztria) jezsuita szerzetes, matematikus, hajózási igazgató. Ausztriai sikeres vízépítészeti munkák elvégzését követően nevezték ki Magyarországon a Hajózási Igazgatóság vezetőjének. E minőségében ő tekinthető az ebben az időben kialakuló központi vízügyi igazgatás egyik első vezetőjének. Nevéhez fűződik a Felső-Duna szabályozásának kísérlete, amennyiben 1779-ben a folyó pozsonyi szakaszán gátakat épített, valamint Oroszvárnál rendezte a mosonyi Dunaág kiágazását. Nevezetes szerepet játszott a hazai vízmunkák történetében a Balaton vízszintjének alábbszállítása körüli tevékenységével is. (f Bécs, 1803. november 29.) Csatornatervek a török háborúk után Akkor, amikor Magyarországon először merült fel komolyan hajózó csatorna építésének gondolata, Hollandiában, Angliában, Franciaországban már kiépített, jól működő mesterséges víziút-hálózatok segítették a kereskedelmet és az ipart. A késői ébredésnek a másfél évszázadig tartó török megszállás, és az ország három részre szakadása volt az oka. 1719. A Sopron melletti Lővér oldalában fakadó Deákkút vizét a városba, a piac díszkútjába vezették. 1720. f Kray Pál (?) mérnökkari főhadnagy, aki 1715-ben Szepes megye térképének elkészítésével az első magyarországi megyetérképet szerkesztette meg. A táj vízrajzi viszonyainak is ez volt az első ábrázolása. (* ?)
