Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
kára, a császári térképésszé előléptetett Johann Christoph Müller közösen készítették. Munkájuk során csillagászati helymeghatározást végeztek, s már iránytűt is használtak. Eredményeiket az 1702-ben rajzolt Mappa potamographica-bm összegezték, mely a Kárpát-medence összes nagyobb vízfolyását felvázolta. A Müller által készített ún. „Marsigli-féle térképen” (Lázár deák óta először) újra helyes alakban jelent meg a Duna vonala. Készítői szakítottak a nyugati kartográfiában elterjedt hamis Duna-ábrázolással, ahol a szerzők a Dunakanyart szinte kiegyenesítve a folyót átlósan futtatták át az országon. A karlócai békekötést követően Marsigli iránytűvel ellenőriztette a Maros, a Tisza, a Száva és az Una folyók határszakaszait, MüLLERnek számos szép kéziratos térképe tanúskodik erről a munkáról. Természetesen több tehetséges térképészt is említhetnénk ebből a korból, például az ez idő tájt Erdélyben tevékenykedő ViscoNTit, vagy az 1685-ös hadjárat színterét (Párkány - Érsekújvár - Komárom - Esztergom térségét) térképre vivő Coronellií, avagy az őket megelőző korok hadi eseményeinek egy-egy színterét bemutató hadmérnökeit. L. F. Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus A folyó pannóniai és szerbiai szakaszát ismertető monográfia, a Dunáról valaha is írt legszebb könyv, 1726-ban látott napvilágot Amsterdamban és Hágában, 22 évvel később, mint ahogy valójában megíródott. Szerzője, Luigi Ferdinando Marsigli, az általa ismert valamennyi természettudományos szempontot figyelembe véve igyekezett a folyót leírni, és képekben bemutatni. A munka hat könyvből áll. Az egyes köteteket a kor legkiválóbb nürnbergi mesterei, G. C. Eimmart és H. Fleischmann illusztrálták. Az 1702-1703 táján készült ábrák és térképek valamennyi kötetet uralják. Az I. kötet a Bécs és a bulgáriai Jantra folyó közti Duna-szakasz mentén élő népek történetét, a szerzőnek a térképkészítés érdekében végzett Hold-észleléseit és a terület föld- és vízrajzát tartalmazza. Legértékesebb elemei a térképek, melyeket Marsigli irányításával Johann Christoph Müller rajzolt. Szépségükkel a tárgyalt folyó-szakaszt ábrázoló Mappa generalis [azaz az áttekintő térkép] és a 18 db „szekció-térkép” tűnik ki. AII. kötet a Duna mentén talált római régiségeket, sáncokat, utakat, vízvezetékeket, Traianus császár al- dunai hídjának maradványait mutatja be 66 db táblaképen. AIII. kötet a Dunában és mellékfolyóinak mentén található ásványokat ismerteti 35 db nagyméretű táblaképen. A képek közül híresen szép a Selmecbánya egyik tárnáját bemutató metszet. AIV. kötet a folyó halait és kétéltűit, hüllőit mutatja be, a leírást 41 nagyméretű metszettel gazdagítva. A halak nevét latinul, németül, törökül, szerbül és esetenként magyarul is közli. Az V. kötet 71 fólió ábrával a Duna menti mocsarakban élő madarakat, azok fészkeit és tojásait ismerteti, míg a VI. kötet vegyes természettudományos észleléseket tartalmaz - és ily módon talán a legjellemzőbb Marsigli fogékony szellemére. A szárazon, vízen és levegőben, élő és élettelen dolgokon végzett megfigyelései miatt sokan éppen ezt a vegyes témájú, rendhagyó kötetet tartják a legizgalmasabbnak. Az utolsó könyvet 28 táblakép, metszetek és számos táblázat teszi értékessé. L. F. Marsigli műve a 17-18. század fordulóján számos új tudományág megalapítója és egyben Magyar- ország hírmondója: Ezt a távoli, rejtett világot... barbár ismeretlenségéből elsőként én emeltem ki - írta némi büszkeséggel a könyv bevezetőjében. L. F. Marsigli gróf, a császári hadsereg hadmérnöke 1693-1696 1 693. körül Lőw (Loew) András soproni főorvos a balfi kénes és szénsavas források gyógyászati alkalmazhatóságáról rövid, latin nyelvű ismertetést írt, amelyet fia, Lőw Károly Frigyes nyomattatott ki Suc- cinta descriptio duorum Hungáriáé medicatorum fontium quorum alter penes locum Pisonium in Semproniensi comi- tatu ad pagum Wolffs [Balf], alter in Castriferrei comitatu penes Pinkafeld enascitur ... [Magyarország két gyógyforrásának rövid leírása, melyek egyike Sopron vármegyében a Fertő-tó közelében Balf falu mellett, másika Vas vármegyében Pinkafő mellett fakad ... ] címmel. 1 694. január ________ A hirtelen olvadás, valamint a hosszan tartó záporeső következtében keletkezett vizek elborították Gyula környékét, ezért a keresztény hadaknak a vár január 18-ára kitűzött ostromát el kellett halasztaniuk. június __________ _____________ Ma rsigli a Dunáról szóló nagy munkájában a Duna vízszintjeiről is írt, s ábrát közölt az 1693-1695. közötti évek vízállásainak ingadozásáról. A legnagyobb vízállást 1694. június havában, a Duna tipikus nyári árhullámának idején mérte. 1694. Lower Máté német nyelvű könyvében említette Balatonfured forrásait, leírva, hogy a tihanyi vártól félórányira a Balatonparton buzog föl két forrás. Szeszes, tiszta, savanyú, frissítő és elevenítő a vizük, ezért a pásztorok és parasztok szívesen felkeresik. Szokatlanul nagy árvizek pusztítottak Erdélyben, különösen Háromszék és Csík vármegyékben. 1 695. október-december _______ B udán felállították a királyi kamara telekkönyvi hivatalát. A hivatal munkájához tartozott a nyilvántartások vezetésén kívül a műszaki felmérések ügye is. Megkezdődtek a török hódoltság után a budai Szőlőhegyen, a Várban, a Vízivárosban és Pesten a kutakra és vízvezetékekre vonatkozó felmérési munkálatok is. 1696. Buda visszafoglalása után a Rudas-fürdő a kincstár birtokába ment át. I. Lipót király még ugyanebben az évben Buda városának adományozta. A tanács bérbeadással hasznosította az akkor „Bürgerbad”-nak nevezett fürdőt.
