Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)

A rendszerváltás és a hazai vízügyek - 1989

1993 1 993. június A Jászságot és a Nagykunságot április, május óta aszály sújtotta, a térségben mindössze 49 mm csapadék hullott. A kukorica és a cukorrépa egyharmada ki sem kelt, a kalászosok pedig elmarad­tak a fejlődésben. 1 993. nyara A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság lankóci szivattyú- telepének épületében a régió vízgazdálkodásának történetével foglalkozó állandó történeti kiállítást létesítettek. október 4-8. Budapesten került sor a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (1WSA) 19- Világkongresszusára. A kongresszuson több mint 100 ország mintegy 2000 delegátusa képviselte a vízellátással foglalkozó sza­kembereket. A kongresszus levezető elnöke Szántó Imre, az IWSA Magyar Nemzeti Bizottságának vezetője volt. november 3. f Csermák Béla (Budapest), mérnök, a VITUKI Vízrajzi In­tézetének vezető munkatársa, a hidrológia, valamint a vízkészlet­gazdálkodás elméletének és módszertanának nemzetközileg is elismert szakembere. (* Sátoraljaújhely, 1920. március 17.) november 5. Hajós Béla vízügyi h. államtitkár átadta rendeltetésének a Szeghalom-Füzesgyarmat kistérségi vízműrendszer víztisztító művét, az Érmelléki Vízműtelepet, amely az Alföld legnagyobb kapacitású komplex vízkezelő rendszere. december 23. Megszüntette tevékenységét az ország egyik legnagyobb tervező vállalata, az 1950-ben alapított MÉLYÉ PTERV, amely a hazai ipari nagyvállalatok 90 %-ánakvízellátó létesítményeit tervezte fennál­lásának több, mint négy évtizede alatt. 1993. A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság első alkalommal adta ki a kimagasló vízépítészeti alkotásnak járó Lampl Hugó-díjat. Az első díjazott a Mekszikó- pusztai (Fertő széli) zsilip ill. annak alkotói lettek, név szerint: Dóra Tibor, J. Plattner (Ausztria) és Víg Zoltán mérnökök. Vízépítőipari tervezés kialakulása és leépülése A háború utáni társadalmi átalakulás a vízépítő ipar területén is nagy változásokat eredményezett. A nagy tőkével és felszereltséggel dolgozó magánvállalkozá­sok megszűntek. Először a tervezés koncentrációja kezdődött meg. A kis mérnöki irodák helyett műszaki tervezéssel foglalkozó állami nagyvállalatok alakultak főleg az építésügyi tárca, de egyéb minisztériumok, így a KPM irányítása mellett is. Ez utóbbi felügyelete alatt jött létre a mélyépítéssel, ezen belül a v ízépítéssel is foglalkozó Állami Mélyépítéstudományi és Tervező In­tézet (ÁMTI) 1948-ban. A kifejezetten vízi profilú Víz­erőmű Tervező Irodát (VITI) és a Mezőgazdasági Vízü­gyi Tervező Irodát (MEVITERV) az Országos Vízgaz­dálkodási Hivatal (OVH) szervezte meg. E kettő össze­vonásával jött létre 1951-ben a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV). I II. Ili IV V A VIZITERV-típusú víztorony építési ütemei 1950-ben alakult meg az ÉVM felügyelete alatt a Földmérő és Talajvizsgáló Intézet (FTI), amelyből rö­videsen kivált a KÖZMŰTERV. Közben a meglehetősen nagy létszámúra duzzadt ÁMTI 1950 nyarán három vál­lalatra bomlott: a Mélyépítési Tervező Vállalatra (ME- LYÉPTERV), az Út-Vasúttervező Vállalatra (UVATERV) és a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatra (KÖ­ZÉPTERV). Ez utóbbi kettő csak kis mértékben, ill. egyáltalán nem végzett vízügyi tervezési munkát. További változást jelentett a szervezetek gyors alakulásában és átalakulásában, hogy a KÖZMŰTERV 1954-ben beleolvadt a MÉLYÉPTERV-be, amely vállalat felügyeleti hatósága már több mint másfél évvel ko­rábban az ÉVM lett. Jóval később, már a 60-as években alakult meg a vidéki vízépítési tervezési igények kielégítésére a Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV), amely főleg Szolnok és Miskolc székhellyel működve lépett fel az addig szinte monopolhelyzetet élvező MÉLYÉPTERV-vel és VIZ1- TERV-vel szemben. Amilyen gyorsan alakultak, oly rohamosan épültek le, vagy változtattak formát a vízügyi tervezéssel foglalkozó vállalatok a rendszerváltás után. Ma a vízü­gyi, de más műszaki tervezést is számtalan kis vállal­kozás, Kft. Bt., stb. végzi, amelyeket jórészt a nagy ter­vező vállalatok önállósodó mérnökei hoztak létre. A VIZITERV név alatt ma is létezik egy kisebb tervező magánvállalkozás, a MÉLYÉPTERV név pedig sok utód (nem jogutód) szervezet nevében él ma is. A KEVITERV mint tervező és fővállalkozó kft. működik. Végül meg kell említeni a korábban is létező, de vizes múltját te­kintve nem jelentős FÖMTERV-et, amely a Főváros jó­voltából ma jelentős közműtervezéseket végez. A Dublini elvek Az 1992-ben Dublinban megrendezett „A Víz és a Környezet” című nemzetközi konferencia az aláb­bi fontos elveket rögzítette: 1. Az édesvíz véges és sebezhető természeti erő­forrás, amely elengedhetetlen az élet fenntartása, a fejlődés és a környezet védelme szempontjából. 2. A vízgazdálkodás és annak fejlesztése a külön­böző szintű vízhasználók, tervezők és politikai irányítók részvételén kell alapuljon. 3. A nők központi szerepet játszanak a víz be­szerzésében, megóvásában és az azzal való gaz­dálkodásban. 4. Az egymással versengő vízhasználók szem­pontjából a víz gazdasági értékkel bír, és a gazdasá­gi javak kategóriájába sorolandó.

Next

/
Thumbnails
Contents