Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
Ember és természet (Glatz Ferenc)
1528-1542 1528. Tabula Hungáriáé ad quatuor latéra ... [Magyarország térképe peremvidékével ...] címmel Ingolstadtban jelent meg Lázár deák kézi színezésű nyomtatott térképe, amelyet Magyarország vízrajza (aDuna, Tisza és mellékfolyóik nyomvonala) tekintetében a leghívebb középkori térképnek tekintenek a kartográfusok. 1533. Igen nagy árvíz pusztított Erdélyben, az Olt völgyében. Jelentős kárt szenvedett többek között Vöröstorony és környéke, ahol a vár fele összedőlt a környező patakok és az Olt erős sodrásától. 1536. Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek, ez évben Brüsszelben papírra vetett Hungária c. művében részletesen leírta Mátyás király reneszánsz fürdőit. 1539. * Kolozsvári Jordán (Jordanus) Tamás (Kolozsvár) neves humanista és orvostudor. Francia (Párizs, Montpellier) és olasz (Pádua, Pavia) egyetemeken tanult, végül Bécsben szerzett orvosdoktori rangot. A török elleni háború során a keresztény seregekben kitört tífuszjárvány gyógyításában sikereket ért el. Az a megállapítása, hogy a szifiliszt a köpölyözés és érvágás révén a fürdősök is terjeszthetik, azaz a betegség a nemi érintkezésen kívül is átvihető, elvi jelentőségű volt. Később Briinnben, majd Olmützben tevékenykedett közmegelégedésre. Az akkori királyi Magyarországhoz tartozó Trencsén-teplici fürdő hévizeinek leírásával a hazai gyógyvízkutatás egyik első alakja volt. (t Brünn, 1585. február 6.) 1539. Robert Broke, Vili. Henrik király titkára eljárást dolgozott ki az ólom vízvezetékcsövek öntési technikájára. A korábbi i RONTiNi s-jéle csöveket ólomlemezekből tekerték össze, és forrasztották végig. Az új technikával nagy mennyiségben, gazdaságosan lehetett előállítani a vízvezetékek csöveit. 1542. 1. Ferdinánd pozsonyi törvényeinek 4. cikkelyében rendelkezett a Lajos király halála utáni zűrzavarban elbitorolt jószágok, így pl. a halastavak eredeti birtokosaiknak való visszaadásáról. Magyarország első tudományos igénnyel készített térképéről A kéziratos alaptérkép 1514 körül készülhetett, amit Bakócz Tamás esztergomi bíboros érsek hajdani titkárának, Lázár deáknak adatgyűjteménye és tervezete alapján annak barátja, Georg Tann- stetter (Collimitius) bécsi professzor átvizsgált és bővített, majd Johann Cuspinianus szerkesztett a sajtó alá. Ezt Peter Apianus metszette fába és nyomtatta ki Ingolstadtban 1528-ban. A szerkesztés során elkövetett hiba miatt a térkép keretének északi iránya és a térkép valódi északi iránya között kb. 45 fok eltérés mutatkozik keletre. Ha a térképet ennek megfelelően a „sarkára” elfordítjuk, akkor a közel 500 évvel ezelőtti Magyarország valóságnak megfelelő ábrázolását látjuk. A térképet a 18-19. században elveszettnek hitték (csak egy 1553-ban megjelent másolatát ismerték). 1896- ban azonban egy régiségkereskedőnél előbukkant egyetlen eredeti példánya, amely gr. Apponyi Antal könyvtárának féltett kincse lett. Folyók és tavak Lázár deák térképén A térképnek nemcsak a település- és a helységnévrajza, hanem a vízrajza is gazdag tájékoztatást nyújt a korabeli viszonyokról. A Dunát Bécstől kezdve egészen a Vaskapu-szorosig ábrázolja, csaknem az összes ma ismert mellékvízfolyásával és szigetével. Külön érdekesség, hogy a Vaskapu-szorosnál a Dunán átívelő híd rajza látható, s mellette a felirat: „PortsTraiani”, azazTRA- ianus hídja. Hasonlóan részletesen ábrázolt a Tisza, a Dráva és a Száva is. A Tisza mellékfolyói közül igen hűen ábrázoltak a Körösök („Feketekeres, Fehérkeres’’), a Maros, a Temes, vagy északon a Sajó, vagy a Szamos. Ugyancsak megfelelő vonalvezetésű a Mura, vagy pl. a Sárvíz és a Kapos, bár ez utóbbi elnevezése nincs felírva a folyó mellé. A tavak közül a „Balaton Lacus”, a „Neusidler See-Fertoto” és Becskereknél egy nagy tó szerepel a térképen, ez utóbbi egyszerűen „See” felirattal. A Balaton körvonalai torzak, a tóban a Tihanyi-félsziget szigetként ábrázolt ugyan, de jó helyen, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy Tihanyt 1055-től századokon át minden oklevélben „Insula” azaz szigetként emlegetik. A Balatonnál nincs feltüntetve sem a befolyó Zala, sem pedig a túlcsorduló vizet elvezető Sió. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy be- és kifolyó torkolati szakaszok elmocsarasodtak, illetve e vízfolyások vize a lápok alatt kilométerekre eltűnt, s így nem volt folyóvíz jellegük. Hasonlóképpen feltűnő, hogy a Velencei-tó nincs rajta a térképen, jóllehet Székesfehérvártól északra Pákozd rajza látható. Ez csak azzal magyarázható, hogy a tónak akkoriban nem lehetett nyílt vízfelülete a dús nádas mocsarak miatt. Egy császári tiszt megfigyelései ...a Tisza, amikor a síkra kiönt, minden helyet nemcsak vízzel tölt meg, hanem halakkal is. Ahol pedig tavat képez, mielőtt vize leapadna és visszatérne a folyó medrébe, a parasztok bizonyos rekeszek építésével akadályozzák meg azt, hogy a víz visszahúzódásakor a halak is visszamenjenek. Tehát éppen úgy tartják itt fogva a halakat, mint a halastavakban ... Georgius Wernherus, 1551. Gyula várának 1 566. évi ostroma Mathias Zündt metszetén
