Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1974 1 974. december 6. Budapesten, a gellérthegyi Citadellán Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese megnyitotta az állandó Duna-kiállítást, amely a folyó vízrajzának, a partjain élő népek történetének vízi emlékeit mutatta be. A kiállítást az előző esztendőben létrehozott Magyar Vízügyi Múzeum készítette. 1974. Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) először végzett vizsgálatokat a hazai ivóvizek nehézfém-szennyezettség szintjének felmérésére. Tekintettel arra, hogy az egyre növekvő ütemű ipari tevékenység nem kívánt mellékhatásaként a hazai ivóvíz-szolgáltatás egyik legfontosabb bázisát, a felszíni vizeket egyre gyakrabban érték nehézfém szennyezések, az OKI 1976-ban a nagyobb városok vízellátása mellett valamennyi nagyobb felszíni víztisztító műre is kiterjedő országos felmérést végzett. 1974. Balatonfüredi székhellyel újjászerveződött a Balatoni Intéző Bizottság. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének irányításával Kozák Miklós professzort bízták meg, aki egyúttal átvette az egyetemen működő Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet vezetését is. Megindultak a tiszai vízlépcső-sorozat záróelemének, a Csongrádi vízlépcsőnek tervezési munkálatai. Befejeződött a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer (BRV) kiépítése, amely mintegy 700 km2 terület lakosságának biztosította a vezetékes ivóvizet. Elkészült a Rajka-Gönyű közötti folyószakasz új általános szabályozási terve, összhangban a folyamatban lévő középvíz-szabá- lyozási munkákkal. Dégen Imre beszél a Kiskörei Vízlépcső átadási ünnepségének protokollvendégei előtt A Kiskörei Vízlépcső beruházásának előkészítéséről A Kormány Gazdasági Bizottsága három ízben foglalkozott a kiskörei létesítményrendszer építésével. A10157/1964. GB sz. határozatában rendelkezett arról, hogy az érdekelt főhatóságokkal egyeztetett végleges beruházási programot a Gazdasági Bizottság elé kell terjeszteni. A Földművelésügyi Minisztériummal és az Országos Tervhivatallal együttesen készített és az érdekelt tárcákkal egyeztetett második előterjesztést a Gazdasági Bizottság 1964. szeptember 30-i ülésén tárgyalta és úgy foglalt állást, hogy az Országos Tervhivatal elnökének a beruházás megvalósítási ütemére és a III. ötéves tervben e célra előirányozható beruházási keretre vonatkozó javaslata alapján határoz a létesítmény megvalósításáról. 1965-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság a beruházást mezőgazdasági, műszaki, gazdaságossági szempontok és a népgazdaság teherbíró-képességének figyelembevételével három építési ütemre bontotta és elkészítette az első építési ütem részletes megvalósítási tervét. Végül a Gazdasági Bizottság 10212- /1865. számú határozatában döntött az első ütem megvalósításáról, az építési munka 1967. évi és a duzzasztás 1973. évi megkezdéséről. 1966 végén megkezdődött a vízlépcső munkagödrét körülvevő körtöltés építése, majd 1967-ben a munkagödör kiemelése és kísérleti munkák indultak meg a talajréseléssel készült szigetelőfüggöny alkalmazására. A vízlépcső tulajdonképpeni építése 1968-ban kezdődött meg. A kiskörei beruházás, (amely 1971. évi árszinten 16,9 milliárd forint volt, nagyobb, mint a 14,2 milliárdos Bős-Nagymarosi vízlépcső beruházásának hazai
