Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
Ember és természet (Glatz Ferenc)
1148-1199 1148. II. Géza a kerepesi vízi vámot a budai káptalannak adományozta, ami arra utal, hogy Pestet egykor folyóvíz fogta közre. 1170-1180. között Esztergomban III. Béla első felesége, Antiochiai Chatillon Anna fürdőt építtetett. Az erről szóló 1238-ból származó feljegyzés az első dokumentum, amely magyarországi közfürdőről tett említést. A fürdő később a főleg betegápolással foglalkozó máltai Szent János- (Johannita) lovagok tulajdonába került. 1178. A budai Felhévízen, a mai Császár fürdő környékén a máltai lovagrend kolostort és fürdővel együtt kórházat alapított. 1 189. Rőtszakállú Frigyes német császár keresztes hadai III. Béla király engedélyével átvonultak hazánkon. A király a krónika szerint kenyérrel, borral és a lovaknak szánt zabbal megterhelt hajókat és szekereket ajándékozott a császárnak. A Duna medre ez időben megfelelt a folyó normális víztömegének, s azon a tavaszon nem volt magas és tartós árvíz, a környék laposait megrekedt, posványos vizek nem borították. A sereg útja Pozsonytól a 'femes megyei Keve (Kovin) községig öt hétig tartott. Mivel aVaskapu sziklái között csak igen nagy7 nehézséggel tudtak volna átkelni, a hajókról minden terhet kocsikra raktak, s a hajókat a keresztesek visszaszolgáltatták a magyar királynak. 1194. A híradások szerint a Duna Fejér vármegyében kétszer is kiöntött, és sok embert, valamint állatot követelt áldozatul. 1199. Az oki rátok először említik a római eredetű balfi fürdőt „Wolfes”, vagy másként „Farkasd” néven. Szent László király egy 1 8. századi metszeten Szent László király forrásának legendája Midőn a nagy király a kunokkal hadakozott Fügéd és Visznek környékén, serege ellankadt a szomjúságtól és szétszóródni készült. Ekkor a király néhány meghitt vezérével a Kallók völgyén fellovagolt a vízválasztó gerincére. de vizet sehol nem talált. Ekkor imára fogta a dolgot, majd átszellemülten felkiáltott: a Magyarok Istene nem hagyhat el bennünket!, s kardjával több helyen a törmelékes hegyoldalba döfött. Csodák-cso- dájára azokon a helyeken, ahol a kard belefúrt a kövek közé, azonnal kristálytiszta források bugyogtak elő, s bőségesen ellátták a sereget. A hagyomány szerint a frissen született Bene-patak a magyar sereggel együtt haladt egészen a kun tábor közeiéig, de azután Visznek környékén elnyelte a föld. A szomjúságtól elernyedett kunokat szétverte a magyar sereg. Sziklák között kanyargó forrás A várak vízellátásáról A nagyobb várak esetében - különösen ostromok idején - a falakon belül élők vizének biztosítása létkérdés volt. Ezért majd minden 13-14. században épült vár rendelkezett saját vízforrással, a legtöbb esetben saját kút- tal és vízgyűjtő ciszternával, amelyből baj esetén el tudta látni a várvédőket és családjaikat. Azért volt szükség mind a kettőre, mert a ciszternák száraz időjárás esetén Az egervári vár belső udvara a 1 9. sz. végén A várbelső kialakításán jól látható a reneszánsz loggia maradványa, valamint az a kerekes kút, amely a várbéliek vízszükségletét volt hivatott kielégíteni könnyen kiszáradhattak, vagy a bennük tárolt víz megromolhatott. Az ásott kutak gyakran kevés vizet szolgáltattak, ezért használatukra csak vész (tartós szárazság vagy ostrom) idején került sor. A legkedvezőbb helyzetben a nagyobb folyók közvetlen közelébe települt várak voltak, mint például Pozsony, Komárom, Esztergom, Buda, vagy éppen
