Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
1947 1 947. június A Magyar-Román Vízügyi Műszaki Bizottság II. ülésén elvi megállapodás született, melynek lényege: a román és magyar csatornák összekötése, a szivattyúzás költségei, valamint a határmenti lokalizációs töltések nem akadályozhatják a vizek szabad lefolyását. július 1 . A nemzetgyűlés elfogadta a J éves tervről szóló törvényt, s ezzel kezdetét vette a tervgazdálkodás. augusztus 1. A 99.895/1 947-sz. FM rendelet értelmében a Vízerőügyi Hivatal feladatai kibővültek, és ennek megfelelően elnevezése Vízerőügyi és Folyócsatornázási Hivatalra változott. szeptember 22. Siófokon Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében ünnepélyesen átadták a Sió felső torkolati műveit: a hajózsilipet és a vízlevezető zsilipet. A munkák Hock Károly főmérnök irányítása alatt még 1941-ben megindultak, de befejezésük a háború miatt elhúzódott. Az első hajó is ezen a napon zsilipéit át a Sióból a Balatonba. 1947. Hazánk legkisebb éves csapadékösszegét - 263 mm-t - ebben az évben mérték, Jászberényben. A Vízerőügyi és Folyócsatornázási Hivatal tervezési munkáinak keretében elkészült: a Soroksári Duna-ág felső torkolati vízerőművének általános terve; a Tiszalöki Vízlépcső 1. számú általános terve; a Siófoki Vízerőmű alapozási terve; a Tisza- csatornázás négylépcsős változatának vázlatterve; a körösladányi duzzasztómű és hajózsilip vázlatos terve. Átadták rendeltetésének a tiszabői szivattyúállást, ezzel kezdődött el a tiszai öntöző vízkivételi provizóriumok üzembe állítása. A Földtani Intézet keretein belül megalakult a Műszaki Földtani Osztály, Főleg talajmechanikai vizsgálatokat végzett,. így pl. első feladatai közé tartoztak a Sió zsilipjének, valamint a Duna-Tisza- csatorna Dunaharaszti-Kecskemét közötti szakaszán tervezett műtárgyaknak alapozásához szükséges vizsgálatok elkészítése. i A Kossuth-híd épités közben 1946. január 1 8-án átadták a forgalomnak a főváros háború utáni első állandó Duna-hídját, a Kossuth hidat A lúdvári kettösműködésű, tehát belvízátemelésre és öntözővíz kivételre is alkalmas szivattyútelep Hódmezővásárhely határában 1947. május 15-én átadták rendeltetésének a 80 km2 területű hódmezővásárhelyi öntözőrendszert. A háború után elsőként kiépített öntözőcsatornákhoz a vizet a kettősműködésű lúdvári szivattyútelep biztosította. Az öntözőrendszer teljes kiépítését az év végére fejezték be A magyarországi vízgazdálkodás természeti adottságai Hazánk a Föld egyik legzártabb medencéjében, annak legmélyebb fekvésű részén helyezkedik el. A lefolyástalan, vagy természetes állapotukban árvízi elöntéseknek kitett területek aránya nagy. A vízjárás kifejezetten szélsőséges: az árvíz, a belvíz és az aszály egyaránt jellemző. Az ármentesített területek aránya Európában Magyarországon a legnagyobb. A mértékadó árvizek szintje alatt fekszik az ország közel egynegyede, ahol több mint 650 településen hozzávetőlegesen 2,5 millió ember él. Itt, az egykori ártéren található a megművelt földek egyharmada. A felszíni vizek átlagos lefolyása évente közel 120 milliárd m3, de ennek a vízmennyiségnek csaknem 96 %-a külföldről származik. így Magyarország vízgazdálkodása alapvetően a nemzetközi tényezőktől függ. A vizek háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található. Az egy főre vetített felszíni vízkészletünk európai átlagban a legnagyobb. A Duna, Dráva és a Tisza vízkészlete bőségesnek mondható, de a készlet területi, sőt a Tiszánál időbeli eloszlása is nagyon egyenlőtlen. A Duna nagyvízi hozama Rajkánál 10 300 mV s, kisvízkor pedig mindössze 570 m3/ s, a különbség 18-szoros. A Tisza esetében ez az arány 79-szeres. Mindez azt jelenti: a vízkészletek elosztási, tározási, vízminőségi ügye egyúttal nemzetközi kérdés is. Az összes ivóvízigény közel 90%-ának kielégítése a felszín alatti vizekből történik. A vízellátó művek 65 %- a sérülékeny földtani kőzetből termeli ki a vizet. Távlati és üzemelő ivóvízbázisaink jelentős részénél az után- pótlódási terület átnyúlik az országhatáron túlra is. Itt a veszélyeztetettség jóval nagyobb függőséget jelent, mivel a felszín alatti vizek elszennyeződése esetén gyors kárelhárításról nem lehet szó. Hazai sajátosság az Európában egyedülálló hévízkészlet és annak védelme. A hévizek 75-80 %-ának igen magas a sótartalma, ezért a használt hévizek elvezetésekor figyelemmel kell lenni a káros környezeti hatások megelőzésére. Állóvizeink - különösen nagy tavaink, de a mellékágak és holtágak is - erősen ki van-
