Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
A rendkívüli helyzetre tekintettel a márciusi kormányülésen Bonczos Miklós belügyi államtitkárt bízták meg az árvízvédelmi kormánybiztos teendőinek ellátásával. Feladata nemcsak a védekezés irányítása volt, hanem biztosítania kellett a termelés folytonosságát, a helyreállítási munkák elvégzését, és gondoskodnia kellett a károsultak segélyezéséről. 1940-ben az ország akkori területét figyelembe véve 8000 km2 volt hosszabb-rövidebb ideig víz alatt. Az álMunkóban a sínen mozgó elektromos kotróelevátor a Keleti Főcsatorna építésénél 1941 -ben kezdték meg a Keleti Főcsatorna - vagy ahogy akkor nevezték, a tiszántúli hajózható öntöző főcsatorna - építését a Hajdúnánás és Balmazújváros közötti 20 km-es szakaszon. Napjainkban Tiszalöktől a Berettyóig 108 km hosszú a víziót. Vizét a tiszalöki erőmű által felduzzasztott Tiszából kapja. A csatornát öntözésre és vízi szállításra használják landó szivattyútelepek mellett üzembe állítottak kisebb teljesítményű hordozható szivattyúkat is, amellyel őszre - közel 1,5 milliárd m3 átemelése révén - sikerült a belvizes területek nagyságát 230 km2-re leszorítani. A legnagyobb károkat a tiszántúli megyék, különösen a Körösök vidéke szenvedte el, de jelentős volt az elöntés a Duna-Tisza közén és a Felső-Tisza jobbpartján is. A kormányzat az 1940-194l-es téli ínségmunkákra szánt pénzügyi keretet jelentős mértékben a belvízkárok megelőzésére fordította, s - összesen 1966 km hosszú árok megásásával - hozzáláttak a belvízlevezető csatornarendszer bővítéséhez is. Újra a belvizek - 1941. Az 1940-1941-es tél időjárása nem volt olyan extrém, hogy indokolhatta volna az 1941-ben jelentkező újabb hatalmas belvízkárokat. Az előző évi vízterhelés következtében megemelkedett talajvíz azonban szinte alig engedte a vizeket a talajba beszivárogni, s az újfent tartósan magas befogadói vízállás nem tette lehetővé a vizek közvetlen beeresztését a folyókba. A belvízzel borított terület nagysága közel 5000 km2-t tett ki. A társulatok és a kultúrmérnöki hivatalok a további károk elkerülése érdekében 1941-ben 7430 km hosszú belvízlevezető csatornahálózattal bővítették a meglévő rendszert és gondoskodtak az árkok előírás- szerű kotrásáról. A kormányzat más területen is megoldást keresett. Az új belvízvédelmi koncepció kialakítása során Vízrajzi Intézetet megbízták a magyarországi belvízrendszer méretezési elveinek átdolgozásával, s jelentős állami támogatást helyezett kilátásba a társulatok védelmi beruházásainak elősegítésére. A folyamatosan üzemelő szivattyúk 1,8 milliárd m3 átemelésével az elöntött területek kiterjedését az év végére 150 km2 alá csökkentették, de a felgyülemlett károk így is igen jelentősen gyengítették a már második éve háborút viselő ország gazdasági erejét. Belvíz az ismét magyar fennhatóság alá kerül Alsócsallóközi ármentesítő társulat területén 1942 1 942. április Megjelent Entz Gézának és Sebestyén Olgának, a Tihanyi Biológiai Kutató Intézet két vezető' munkatársának^ Balaton életé-ről írott műve, amelyből már a 20. század természettudományos szemlélete alapján ismerhették meg a tavat az olvasók. május A vizekben található szennyező szerves anyagok kimutatására szolgáló biokémiai oxigén-igény eljárást a világon első ízben rögzítette a MOSZ 448-as Vízvizsgálati szabvány. A Bolberitz Károly, Maucha Rezső, Jendrassik Aladár és Lovrekovich István által kidolgozott szabvány - nemzetközi tekintetben is - az első átfogó vízvizsgálati és vízminősítési előírás volt. augusztus 30. f Benedek Pál (Budapest), mérnök, a Körös-völgyi vízgazdálkodási tervek hidrológiai alapjainak kutatója, az 1941-ben szervezett Országos Vízierőügyi Hivatal első vezetője. (* Békésgyula, 1908. szeptember 22.) szeptember 1 7. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter elrendelte a Duna-Tisza csatorna részletes terveinek kidolgozását. A két folyót Dunaharaszti és Ókécske között összekötő alapváltozat kimunkálása Hauóssy Ferenc irányításával indult meg. október 14. A Hortobágy-Berettyó főcsatorna torkolatában elkészült árvízkapun keresztül Mezőtúrra megérkezett az első hajó. 1942. A műegyetemen az újonnan szervezett II. sz. Vízépítéstani Tanszék és Laboratórium vezetésére Szily József egyetemi tanár kapott megbízást. Szily egészen 1945-ig-bombatámadás során bekövetkezett haláláig-volt a tanszékvezetője. Utóda 1946-ban Szilágyi Gyula professzor lett. A Somogy-megyei Szenta határában lévő Baláta tavat 1,75 km2-es környezetével együtt természetvédelmi területté nyilvánították. Maga a tó teljesen elmocsarasodott, zsombékos ősláp, amelynek különlegessége a csalános égerláp. A Zala rendkívüli árvize átszakította az ún. Zala-főcsatoma töltéseit, melynek következtében a víz teljes egészében elöntötte az egykori Kis-Balaton egész területét.
