Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
gyet felemelkedés követ, s a nehéz időszakban szellemi síkon készítette fel a vízmérnöki kart a jövő feladatainak ellátására. Újraindította és megerősítette a szolgálat - akkor már közel ötven esztendős - nagy múltú tudományos folyóiratát, a Vízügyi Közleményeket (amely 1919-1927 között mindössze két füzettel jelent meg), s vaskos kötetek sorát jelentette meg az öntözésről, a szikes talajok megjavításáról és a halászat helyzetéről. Sajó Elemér az ország gazdasági megerősödését szolgáló elképzeléseinek megvalósulását már nem érhette meg. Néhány nappal 59. életévének betöltése után Budapesten hunyt el. Az „Emlékirat..." Sajó programja felölelte a mezőgazdaság, a közlekedés és az iparfejlesztés minden időszerű és döntő kérdését. Megítélése szerint a hazai vízmunkák tekintetében az ármentesítés lényegében befejezettnek tekinthető, s ahol még hiányosságok vannak, azok bepótlása az érdekeltek feladatát képezi. Az államnak csak ott kell beavatkoznia, ahol a határok által szétvágott társulatok nem képesek önerőből megbirkózni a tennivalókkal. A jövőt illetően fő feladatnak az alföldi öntözések és a víziutak kiépítését tekintette. Mindezek végrehajtásánál nagyon fontosnak tartotta, hogy csak a társadalom, az érdekeltek egyetértésével fogjanak hozzá a megvalósításhoz, a gazdasági háttért rugalmas keret- törvények biztosítsák, a munkák kivitelezésénél a munkanélküliek foglalkoztatására is legyenek tekintettel, stb. 1931-1932 1931. július 5. A parlament által elfogadott XV. te. lehetővé tette a nem állami kezelés alatt álló vízfolyások szabályozásának állami támogatását. A törvény meghozatalában szerepet játszott, hogy az előzményeként elfogadott 1914. évi XXVIII. te. végrehajtását az első világháború meghiúsította, továbbá az a tény, hogy az 1920-as évek második felében a hazai legeltető állattenyésztést az elhanyagolt vízfolyások környékén, valamint az elposványosodott területeken fellépő mételykor nagyban visszavetette. Sajnos a világgazdasági válság következtében a feladatok maradéktalan elvégzését lehetővé tévő költségvetési fedezet nem állt a szaktárca rendelkezésére, így a vízgyűjtő területekre kiterjedő vízszabályozások csak kisebb mértékben haladtak előre. november 24, * Simády Béla (Szeged) vízmémök, az 1970. évi tiszai árvíz szakasz-védelemvezetője, az ATIVIZIG igazgatója, a tisza-völgyi árvízvédelmi rendszer fejlesztésének egyik kimagasló szakembere. (t Szeged, 1993- május 19.) 1931. Üzembe helyezték a Fővárosi Vízművek első vas- és mangánta- lanító berendezését. Erre azért volt szükség, mert az elisza- polódás hatására a kutak vas- és mangántartalma jelentősen megnövekedett. A vízrajzi szolgálat méréseit feldolgozva megjelent a Balaton új, 1:150.000 méretarányú mélységi térképe. A vízellátó csőhálózatok gépi tisztítására először a debreceni Nagyerdő hévíztávvezetékén alkalmazták az ún. „csőgörényt”. A szerkezettel a távvezeték kemény arragonit-lerakodásait sikerült eltávolítani. Ugyancsak ebben az évben épült meg a város napi 5000 m3- es teljesítőképességű szennyvíztisztító telepe. 1 932. január A Sajó Elemér által kidolgozott vízügyi politika szakmai alapvetéseként az FM kiadványai sorában megjelent a vizek hasznosításának egyik fontos területét érintőd magyar halászat című tanulmánykötet. Az „Emlékirat..." címlapja és utolsó oldala
