Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)

A két világháború között

1927 1927. július 21. Üzembe helyezték Eger város 26 km hosszú vezetékből és a hoz­zákapcsolódó műtárgyakból álló vízmüvét. A hálózatra 30 közku­tat telepítettek és a vizet 200 házba vezették be. 1934-ben évi fo­gyasztás 1,76 millió m3 volt. A vízfogyasztás mérésének takarékosságra nevelő hatására jellemző, hogyl937-ben, a vízórák felszerelése után a fogyasztás 1,024 millió m3-re csökkent. augusztus 30. A Pécs melletti pellérdi szennyvizes halastó IV. rekeszében - oxi­génhiány miatt - több száz mázsa hal pusztult el. Ez volt hazánkban az egy ik első jelentősebb katasztrófa, amely a mester­séges baltenyésztést érte. 1927. A győri kultúrmérnöki hivatal a Nagymihály-féle tervek és az azó­ta (1918) végzett újabb felmérések alapján végleges tervet készített a Lajta-szabályozás végrehajtására. A munkák 1929-ben indultak meg. A csillaghegyi Árpád Strandfürdőn megnyitották az ország első hullámfürdőjét. A Soroksári Duna-ág alsó torkolatánál, Dieter (Ditróy) János tervei alapján 1924 őszén megkezdett Tassi Vízlépcső (hajózsilip, duzzasztó és vízerőtelep) építési munkái befejeződtek. Ezzel a Duna-ág teljesen állóvizűvé vált. Az FM Országos Rizsbizottságot hozott létre, majd a Szegedi Növénytermesztési Kísérleti Állomáson, valamint a Szegedi Talaj­tani és Agrokémiai Kísérleti állomáson széleskörű tudományos munka indult a rizstermesztés hazai meghonosítása érdekében. 80 km hosszú, elválasztó rendszerű közüzemi csatornamű létesült Pécs városában Az esztergomi strandfürdő területén megépült az 50 m-es vasbe­ton versenyuszodai strand medence. Ugyancsak ebben az évben kezdődött meg a város vízvezetékének jelentős bővítése és a 35 km-es csatornahálózat kiépítése. A természetes víztározó kialakulására jó példa az Arlói-tó, amelyet a Csakó-hegy 1863-1 925 közötti csúszása miatt elzáródott patak duzzasztott fel. Ma a helyet Szakadt-hegynek nevezi a népnyelv. A tó mentén strand és üdülőhely alakult ki A tihanyi Biológiai Kutató Intézet története A Természettudományi Társulat állattani szakosztályá­nak 1892. decemberi értekezletén Vangei. Jenő egy magyar tengerbiológiai állomás létesítésére tett javasla­tot. A hozzászólók közül azonban id. Entz Géza, Her­man Ottó és Horváth Géza inkább a Balaton mellett létrehozandó biológiai állomás szükségessége mellett érveltek. Lóczy Lajos mint a Magyar Földrajzi Társaság Balatoni Bizottságának vezetője szintén ez utóbbi véleményt támogatta, s közel három évtizeden át erő­teljesen szorgalmazta, de minden különösebb ered­mény nélkül. Az I.világháború és Lóczy halála után a Nemzeti Múzeum állattárának vezető kutatói továbbra is ébren tartották az ügyet, amely beleillett gr. Klebelsberg Kuno, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter elképzeléseibe és azon törekvéseibe, amelyeket a ma­gyar kultúra fejlesztése, a tudományos kutatások fel­A tihanyi Biológiai Kutató Intézet látképe az 1 930- as években AX. Nemzetközi Zoológiái Kongresszus 400 résztvevőjének je­lenlétében 1927. szept. 1 1 -én Horthy Miklós kormányzó átad­ta a tihanyi Biológiai Kutató Intézetet rendeltetésének lendítése érdekében folytatott. Ez döntő mértékben hozzájárult a Magyar Biológiai Kutatóintézet létesí­tésére vonatkozó kormányhatározat gyors meghoza­talához. Az Intézet alapkövét a Balaton vízterületéből 1920 és 1924 között feltöltött öt hektárnyi tihanyi Fürdőtelep területén rakták le 1926 augusztusában. Az öt pavilon­ból álló épületegyüttes Kotsis Iván műépítész tervei alapján, alig több mint egy év alatt, 1927 nyarának végére felépült. A tihanyi Biológiai Kutató Intézetben végzett ku­tatásokat figyelembe véve az elmúlt közel 75 évet tek­intve öt egymástól elkülöníthető „korszakot” lehet megkülönböztetni. Az 1927-1933 közötti első időszakban a Balaton ál­lat- és növényvilágának vizsgálata és az általános bi­ológiai kísérletek mellett a vízkémiai kutatások voltak előtérben. Az 1934-1950 közötti második periódusban a tóval kapcsolatos kutatási témák mindinkább ökológiai szemléletűvé váltak, azaz a Balaton élőlényeit és élet- folyamatait a környezettel összefüggésben igyekeztek megismerni. Ebben a szakaszban az általános élettani és genetikai kísérletek és a halbiológiai kutatások szin­tén nagyobb szerepet kaptak. Az intézet 1934-től telje­sen önállóvá vált költségvetésileg és nevét „Magyar Bi­ológiai Kutató Intézet”-re változtatták. A következő korszakban, vagyis 1951-1975 között az intézet a Magyar Tudományos Akadémia kutatóin-

Next

/
Thumbnails
Contents