Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
Az 1 91 3-ban üzembe helyezett miskolc-tapolcai vízmű gépházának homlokzata jen semmi. Időközben a helyi politikai potentátok között is rostált a dualizmus demokráciája, s az új elöljárók új szakember után néztek. Választásuk Wein Jánosra, a Fővárosi Vízművek akkori első emberére e- sett. Az ő tanácsai alapján is csak igen lassan indult be a városi gépezet. Az 1891-ben megkezdett geológiai előmunkálatok alapján, egymást követően több vízbeszerző helyet is kijelöltek. Sorozatos kísérletek után végül a munkácsi görögkatolikus püspökség tulajdonában lévő Tapolca fürdő vizét tervezték igénybe venni. Miskolc először megpróbálta az egyházi káptalannál, hogy közérdekű kisajátítás útján jusson a víznyerő hely birtokába, de igyekezete sikertelen volt. Közel tíz esztendei alkudozás után akkor tudott a város eredményt elérni, amikor letették az asztalra az egész tapolcai forrásvidék megvásárlásához szükséges összeget. A vízmű építkezése 1909-ben vehette kezdetét, s a rendszeres vízszolgáltatás megindulásáról 1913-ból érkezett az első híradás. A kezdetek óta ekkor már 29 esztendő telt el! A vízmű végleges terveit a neves mérnök, a városi vízművek későbbi első igazgatója, Pazár István készítette. Az illetékes hatóság által 1906- ban engedélyezett tervdokumentáció tartalmazta a város belső területének ívó- és szennyvízhálózatának, valamint a hozzájuk tartozó tisztítótelep hálózati berendezésének terveit. A hadifoglyok alkalmazásáról A nagyméltóságú m. kir. földmívelésügyi miniszter úr 1915.évi január 29-én kelt magas leiratában a vízrendező társulatok töltés- és csatornaépítési munkálatait is a közmunkákhoz sorozván, ezen munkálatok végrehajtásához tavasztól kezdve, mindennemű munkabér igénylése nélkül, legalább 200 emberből álló hadifogoly-csoportok, alkalmazását helyezte kilátásba az ebbeli igényt bejelentő társulatoknak. Ezen magas leirat szerint, azonkívül, hogy a társulatok saját költségükön tartoztak volna gondoskodni a foglyoknak és őrkülönítményüknek. Első világháborús orosz hadifoglyok a hortobágyi tógazdaság tiszakeszi-i szivattyútelepén A háború alatt - a hadifoglyok munkájával - megépültek a hortobágyi halastó ma is kifogástalanul működő létesítményei Duna-bizottság A Dunai Hajózási Parancsnokság ellenőrzése alatt 1919 májusában megszervezték a Szövetségközi Dunabi- zottságot, melynek tagjai Anglia, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok képviselői voltak. 1920. február 1-től a Bizottságot létrehozói olyan intézmény- nyé alakították, mely a kereskedelmi forgalom újjászervezése érdekében a dunai hajózási kérdésekben teljhatalommal rendelkezett. A Bizottság székhelye 1922. februárig Budapesten volt. 1918-1919 1918. szeptember 26. Az 1894-ben kisajátított majd lebontott ún. „Sáros fürdő” helyén a főváros által épített Gellért Gyógyfürdőt és Szállodát átadják rendeltetésének. 1918. A Földtani Közlöny 1918. évi XLVIII. kötetének mellékleteként megjelent a Hidrológiai Közlöny I. füzete, mint a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának (a későbbi Magyar Hidrológiai Társaság elődjének) tudományos szaklapja. Nagymihály Pál pozsonyi mérnök az 1911-ben alakult Lajta Vízrendező Társulat felérésére elkészítette a Lajta-szabályozás terveit. A munkát az tette időszerűvé, hogy a később osztrák fennhatóság alá került burgenlandi oldalon megkezdődött a folyó szabályozása. Az 1920-as évek elején az osztrákok magukra vállalták a nickelsdorfi vízosztó zsilip megépítését. március 21. - augusztus 1. A Magyar Tanácsköztársaság fennállása alatt az állami vízügyek legfőbb irányítója, a Földművelési Népbiztosság vízgazdasági osztályának vezetője, Bogdánfy Ödön volt. Az általa vezetett központ fő feladatának az ország vízerőkészlet-felmérésének befejezését, új vízerőhasznosítási tervek elkészítését, valamint a Duna-Tisza-csatorna építését tekintette. április-június Rendkívüli árhullámok haladtak le a Tiszán, a Körösökön és a Maroson. A Tisza Tiszafüred felett átlag 25 cm-rel maradt el az addigi legmagasabb 1888. évi árvíztől, míg az alább fekvő szakaszon átlag 50 cm-rel meghaladta a korábbi maximumot. A tiszai árvédekezést nehezítették a Tanácsköztársaság haderői és a román királyi csapatok közötti harcok, mert sok helyen a védelmi vonalat a tiszai töltések jelentették, amelyek így a hadműveletektől is sérültek. A szolnoki hidat ekkor robbantották fel, Csongrádon átszakították a töltést és hajókat süllyesztettek el. A város határában ekkor közel 30 km2 került víz alá. A Körösökön levonuló árvíz is „korszakos” volt. Ennek hatására határozta el a Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat a töltéskorona szintjének egy méterrel való megemelését. A Maros árvize viszont alatta maradt a korábbi csúcsnak. ASzamos áradása abnormálisán magas volt, a Bodrogé közepes. Az árvízi tapasztalatok alapján a tiszai gátak 1895-ös méreteihez képest újabb méretnövelést rendeltek el.
