Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1912-1913 1912. Megkezdődött a kor egyik legnagyobb vízi létesítményének, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőnek építése. Megépült a Fertőszéli-zsilip, amely a Fertő tó v ízszintjének és a víz leeresztésének szabályozását tette lehetővé. A zsilip kezelésére 1914-ben szabályzatot készítettek, amely szerint a zsilipet a tó 115.03 m. A. feletti vízszintjénél zárni kell. A műtárgy az évek során többször tönkrement, 1945-ben felrobbantották, s újjáépítésére csak 1955-ben került sor. Budapesten (a Diana - Lóránd úton) megépült az első vasbeton ivóvíztároló medence 1500 m3-es térfogattal. Hasonló térfogattal létesítették az újpesti vasbeton víztornyot is ebben az évben. * Komlósi Imre vízmérnök, műegyetemi oktató, számos szakmai tanulmány szerzője, a Duna-Tisza-csatorna terveinek megalapozását szolgáló kisminta-kísérletek irányítója, (f In- goldstadt, 1945. március 1.) 1913. január 1 5. * Forgó László (Csongrád) erdőmérnök, a Csongrád-Sövény- házi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat mérnöke, majd az ATIVIZIG igazgatója, a dél-alföldi térség árvíz- és belvízvédelmi rendszerének fejlesztője, (f Szeged, 1991- november 26.) 1913. tavasza Ez év tavaszán az „IKVA” és a „SIÓ” szárazkotrók munkába állításával megkezdődött a Sió medrének bővítése. A munkálatok elsődleges célja a Balaton - száraz és nedves évtizedek során igencsak változó - vízállásának szűk határok közötti állandósítása volt. június 26. Az országgyűlés által megerősített XVIII. törvénycikk az 1885. évi vízjogi törvényt kiegészítve intézkedett az ivóvizek minőségi és mennyiségi védelméről. Az ország vízerőkészletének Viczián-féle kataszterére támaszkodva ugyanez a törvény intézkedett a fejlődő ipari energiaigényének kielégítése (és a kőszénvagyon kímélése) érdekében a vízerő fokozottabb kihasználásáról. 5-ífel i A töltést rongáló hullámverés elleni védelmi módszer terve 1913-ból Tiszai árvizek A lezúduló tiszai árvizek nemcsak az ármentesítő társulatok érdekeltségi területein, hanem azokon túl is nagy pusztítást okoztak. A Körösök völgyében pl. a Sebes-Körös és a Berettyó árhulláma találkozott a Fekete-Körös árhullámával. Az árvíz magassága a Ket- tős-Körösön is meghaladta az addig észlelt legnagyobb vízszintet. Az elszenvedett károk orvoslására az ország- gyűlés megalkotta az 1914. évi XXXVIII. törvénycikket, amely 20 éven át 3 millió koronával, összesen 60 millió koronát tervezett a földművelési kormányzat rendelkezésére bocsátani. Sajnos a törvény szentesítése már a világháború kezdetére esett, s végrehajtása teljesen elmaradt. A Kvassay-zsilip és környéke napjainkban 1 91 3-ban megkezdődött a Kvassay hajózsilip építése a soroksári Duna-ág északi végén ———* Vauit folyó -Átérték' /■ 576 OOO. Tervezett víziéit. ...i .......A Sajó-csatornózós 1 905-ös koncepciója Benedek József vezetésével 1913-ban elkészültek a Sajó- csatornázás általános tervei a Miskolc - tiszai Sajó-torkolat közötti szakaszra nézve. A közel 54 km hosszú folyószakaszon 8 duzzasztóművet és 9 hajózsilipet szándékoztak megépíteni. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt megtartották a kivitelezési versenytárgyalást, de a szerződés megkötésére már nem került sor Bogdánfy Ödön úttörő munkájának címlapja A témában írott első hazai szakkönyv a vízerőtelepek létesítésének gazdasági és műszaki feltételeit tárgyalta abban az időben, mikor a magyar ipar fejlődése egyre sürgősebbé tette új, olcsó energiaforrások feltárását
