Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
» X 11 * « A Gellért-fürdő napjainkban A munkák kínkeserves folyamata csak a főváros vezetésének hathatós anyagi áldozatvállalásával érhetett véget 1918-ban. A kivitelezés lassúságát magyarázza a háború, de a tervezési időszak elnyúlása sem volt véletlen. Abban az időszakban a történelmi Magyarországon számos felvidéki, délvidéki, vagy erdélyi fürdőhely fejlődött szédítő gyorsasággal, s ezek - országon belül - erős konkurrenciát jelenthettek a budapesti fürdőknek. Ráadásul a fürdők önmagukban ritkán voltak stabil és jövedelmező üzemek. Az igazi hasznot a rájuk telepedő idegenforgalom, s az azt felfogó éttermek és szállodák seperték be. A fontolva haladás csak tükrözte a főváros vezetésén belül mutatkozó küzdelmet, amely a költségvetési pénzek felosztásában a különböző érdek- csoportok között zajlott. A kisvizeket is szabályozni kell A szolnoki folyammérnöki hivatal a Tisza kisvízi szabályozásának első kísérleti munkáját kezdte meg a tiszainokai gázlórendezéssel. Az itt végzett munkálatok sikere után kezdődött el 1909-ben a folyó kisvízi szabályozása, amelynek elsődleges célja az volt, hogy alacsony vízállás esetén is biztosítani lehessen a víziközlekedést. Ugyancsak kísérleti céllal kezdtek hozzá az aradi folyammérnöki hivatal munkatársai Gillyén József vezetésével a Maros kisvízi szabályozásához Konopnál. Jóllehet a kisvízi munkálatok nagyságrendje alig maradt el az árvízi szabályozásoktól, a közel három évtizeden keresztül végzett munkák kevésbé álltak a közfigyelem előterében. Iványi Bertalan folyammérnök, a Tisza kisvízi szabályozásának tervezője, a kivitelezési munkák irányítója 1904 1 904. február 5. * Molnár Endre (Budapest) kultúrmérnök. 1944-ben a debreceni Ideiglenes Kormánytól ő kapta a megbízást az új vízügyi szolgálat megszervezésére. A késó'bbiek során részt vett a hazai öntözési programok kidolgozásában és megvalósításában. (J Budapest, 1973. március 25.) augusztus 1 7. * Bendefy (Bendá) László (Vasvár) mérnök, a műszaki tudományok doktora. 1941-től az országos felsőrendű szintezések szakértője, utóbb a hazai vízrajzi térképezés történelmi alakulásának kutatója. A magyarság őstörténete, a régészet, geodézia, térképészet, technikatörténet, stb. irányában kifejtett sokirányú érdeklődését számtalan cikke, tanulmánya és könyve tükrözik, (t Budapest, 1977. augusztus 13.) Hercegszántó határában, a Bajától Bezdánig húzódó Ferenc - tápcsatorna jobboldali töltése mellett megépült a fagázzal üzemelő karapancsai szivattyútelep, amely a Mohácsi sziget káros belvizeit vezeti a tápcsatornába. Balatonfüredi székhellyel megalakult a „Balatoni Szövetség”, amely mint társadalmi szervezet a Balatonnal kapcsolatos szinte valamennyi területre kiterjedően ellátta a Balaton-kultusz ápolását. A hegy- és dombvidékek vízenergiájának hasznosítására az országba több helyen épült vízerőmű: Besztercebányán a Garant - ra telepítve (500 kW), Boksánbánya mellett a Berzava patakon (180 kW), Felkán a Felka patakon (140 kW), Eperjesen a Tárca patak vizére telepítve (73 kW), Resicabányán a Berzava vizét duzzasztva pedig elkészült az akkori Magyarország legnagyobb teljesítményű (3676 kW) vízerőtelepe, amelynek évi termelése 1919-ben 28 millió kWó-t tett ki. A század elején leginkább iparosodott Ruhr-vidék folyóinak elszennyeződése hatására Németországban létrehozták az Emschergenossenschaft-ot. Európa első vízvédelmi szervezetét. Feladata a folyók szeny- nyezettségi állapotának vizsgálata, szennyvíztisztító berendezések építése és egységes regionális vízvédelmi tervek kidolgozása volt.
