Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)

Ember és természet (Glatz Ferenc)

Vízvezetékek,

vízhasználat

Pannóniában

A rómaiak civilizációja erősen városi jellegű volt: maga a birodalom kisebb-nagyobb települések hálózata volt, amelyeket jól kiépített utak kötöttek össze. A római hódítást általában a civil közigazgatás kialakítása, majd a római életforma megteremtése követte az elfoglalt területeken.

A légiók nyomában a Pannónia provinciába települő római lakosság természetes igénye volt a vezetékes ivó- és fürdővíz használata, s a vízellátást - mint állami

feladatot-vízvezetékekkel (latin elnevezéssel „aquae- ductus”-okkal) oldották meg. Valamilyen forrás, patak vagy tiszta vizű folyó vizét enyhén kúpos, egymásba illeszkedő ólom-, vagy agyagcsövekben gravitációs úton vezették a településekre. Ezért aztán az aquae- ductus a terepadottságoktól függően föld alatt húzott, vagy magas kőpillérekből álló építmények rendszere volt. A városba érkező víz háromfelé ágazott el: az egyik ág a közkutakba vezetett, a második a fürdőket táplálta, a harmadik pedig - vízdíj ellenében - a magánházak vízellátását biztosította.

A provinciái központ, a kiválóan közművesített aquincumi polgárváros vízvezetékének pillércsonkjai ma is látszanak az óbudai Szentendrei úton. A pannó- niai városok közül Savaria/Szombathely kapta a leg- messzebbről (kb. 25-26 km-ről) az ivóvizet. Vízveze■kw uliltvh.

0«®W23'aP 1434.

Athenaeum, 1838. H. 28.sz

Vásárhelyi Pál felmérése az al-dunai, Traianus császár által emelt római híd

maradványairól

tékét a rohonci hegyekből (ma Burgenland, Ausztria) vezették a városba. Scarbantia/Sopron aquaeductusát 1 m mélyen találták meg, s egy vízgyűjtő medencéje is előkerült. Sopianae/Pécs vezetékét a Mecsek forrásai táplálták, az ókori vízvezeték nyomvonala gyakran egybeesik a maiéval.

A római vízvezeték-építmény (az aquaeductus) egy szakaszának rekonstrukciója az óbudai Szentendrei úton

A IV. században, Galerius császár idejében épült „Kőrakás-majori kőgát"

Agát kiképzése arra enged következtetni, hogy megépítésének célja egy vízimalom működtetéséhez elegendő víz tarozása lehetett. A romok a Velencei-tóba torkolló Császár-vizén, Csalapuszta és Pátka között találhatók