Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1897 1 897. január 25. f Klimm Mihály (Budapest) mérnök, egyetemi tanár. Oklevelének megszerzése után német állami szolgálatba lépve az Elba és a Rajna szabályozásánál dolgozott. 1879-ben a budapesti műegyetem meghívta az akkor létesített vízépítési tanszék vezetésére. Hallgatói számára elsőként rendszeresítette a vízmérési gyakorlatokat. Nagymaroson megszervezte a Műegyetem vízmérő állomását. (* Buda, 1851. szeptember 4.) február A Balaton vízhőmérsékletére vonatkozó leghosszabb időtartamú méréssorozatot Vas János kezdte el a Kerekedi-öbölben egy lehorgonyzón tutajról. Az 1899- decemberéig tartó mérések során meghatározott mélységben, minden nap azonos időpontban gyűjtött hőmérsékleti adatokat. A legmagasabb felszín közeli vízhőmérsékletet, 27,4 °C-t 1897. júliusában mérték. július 8. * Kol Erzsébet (Kolozsvár) algológus, a biológiai tudományok kandidátusa. A szegedi, majd a kolozsvári egyetemen tanított. 1948-tól a Nemzeti Múzeum Növénytárában folytatta nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkásságát. Legfontosabb kutatásai a havon és jégen élő algákra irányultak, (t Budapest, 1980. november 14.) július 8. * Fazekas [Fuchs] Károly (Budapest) vízépítő mérnök. Kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalokban, majd az FM-ben töltött szolgálat után 1948-ban a Vízrajzi Szolgálat vezetőjévé nevezték ki. Utóbb a VITUKI egyik vezető munkatársaként számos vízrajzi mérőeszközt tervezett. Elsősorban a folyómedrek morfológiai kérdésével foglalkozott, (f Budapest, 1966. május 24.) augusztus Súlyos károkat okozott a dunai árvíz a Szigetközben, ahol a nem sokkal korábban készült töltést szakította át Véneknél, valamint az Alsó-Csallóközben és Paks alatt, ahol az árhullám csúcsa meghaladta az addig észlelt legnagyobb magasságot és a gátszakadások következtében több mint 280 km2 került víz alá. szeptember 1 0. * Sikó Attila (Tiszavárkony) mérnök, kandidátus. Az Országos Öntözési Hivatal, a Vízrajzi Intézet, majd a VITUKI munkatársa. Vízépítési műtárgyak (pl. tiszaburai csőzsilip, nicki gát, stb.) építésével, statikai, talajmechanikai és hidraulikai kérdésekkel egyaránt foglalkozott, (f Budapest, 1965. július 28.) A Fehér-Körösön, Gyula mellett - nem egészen két hónap alatt - megépült az Alsó Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat Poirée-rendszerű tűsgátja, amely 1896. október 31-én üzembe állítva duzzasztásával lehetővé tette a városon, valamint Békésen és Békéscsabán keresztülfolyó egykori Fehér-Körös (mai nevén az Élővíz-csatorna) friss vízzel való ellátását öntözési, ipari stb. célokra. Az első tüsgót A Fehér-Körösön 1 896-ban felállított Poirée-rendszerű gyulai tűsgát kezelés közben A tűsgátat az 1990-es évek második felében elbontották, s helyébe, 1998-ban, egy korszerűbb tömlősgátat építettek A vízépítészet az ezredéves kiállításon Amikor a nemzet a honfoglalás ezredik évfordulóját egy nagyszabású kiállítással kívánta megünnepelni, a hazai állami vízügyi szolgálat és a magánérdekeltségen alapuló vízitársulati mozgalom vezetői egyaránt úgy ítélték meg, hogy a 19. században elvégzett vízmunkákat - amelyek döntő mértékben hozzájárultak * A millenniumi vízépítészeti pavilon a Városligetben Az épületet később lebontották. Az ezredéves kiállítás előkészítése során a Városligeti-tó végleges rendezése 90 ezer forintnyi költséggel befejeződött az ország infrastruktúrájának és mezőgazdaságának gyors ütemű fejlődéséhez - indokolt külön kiállításon bemutatni. Ezt megelőzően a vízépítészet sehol, semmiféle kiállításon nem szerepelt átfogó módon. A millenniumi kiállítás adott elsőként lehetőséget arra, hogy a folyószabályozás és ármentesítés egységes gondolatmenet által meghatározott tartalommal külön pavilonban jelenhessen meg a nagyközönség előtt. A kiállítás tervezői nem tagadták, hogy hivatva lesz a kiállítás eloszlatni azon aggodalmakat, melyek, a hazai ármentesítésekhez régi időtőlfogvafűződtek, s adatokkal bizonyítja be, hogy az elfogadott töltésezési rendszer az egyedüli mód volt arra, hogy az ország egyik nagykiterjedésű, majdnem hasznavehetetlen része dúsan termővé váljék.
