Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1889 1 889. február 9._______ Napvilágot látott a halászati törvény végrehajtási utasítása (5000:1889. sz.). Az utasítás, amely a május 1-én életbe lépő 1888:XIX.tc.-kel, az ún. „halászati törvény”-nyel összefüggő intézkedéseket tartalmazta, először írta elő, hogy a kultúrmérnöki hivatalok keretén belül - ahol ez szükséges - halászati felügy elői állást kell létesíteni. március 20^ ________________ M egkezdődtek a november elsejéig megépült a mezőhegyesi „Élővíz-csatorna’' munkálatai. A Szárazéri-vízrendszerben létesített 90,5 km hosszú csatorna Arad térségében ágazott ki a Marosból, útjában Tornya és Battonya községeket érintve a mezőhegyesi ménesbirtokon áthaladva Nagylak község határában tért ismét vissza a Marosba. A csatorna vizét a mezőhegyesi cukorgyár és a rá tervezett öntözőgazdaságok hasznosították. májusi. __________________________________ Ba ross Gábor miniszter Orsóvá székhellyel megalapította az Al- dunai Vaskapu-szabályozási m. kir. Művezetőséget. A Művezetőség főnöke Wahandt Ernő, helyettese Hoszpotzky Alajos lett. június 15. Az országgyűlés által meghozott 1889:XVIII. te. következtében átszervezték a minisztériumokat. A törvény június 15-ével megszüntette a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi, valamint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumokat és ügykörüket a gazdasági fejlődés követelményeinek megfelelően átcsoportosítva szétosztotta az új Kereskedelemügyi Minisztérium és Földművelésügyi Minisztérium között. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter a víziközlekedési-csatornázási ügyek mellett csak a Vaskapu-szabályozási és a fiumei kikötő építési ügy-eket tartotta minisztériuma kezelésében, míg gr. Sza- páry Gyula földmívelésügyi miniszter az összes folyószabályozási, ármentesítési és egyéb vízi ügyeket saját minisztériuma felügyelete alárendelte. Ennek eredményeként a vízmérnöki kar a kereskedelemügyi minisztériumból átkerült folyammérnökökkel erősödött meg. Az új Földmívelésügyi Minisztériumban a felállított 16 ügyosztály között 3 önálló vízügyi osztály (a tiszai, a dunai, a vízrajzi), valamint a Kvassay Jenő vezette Országos Kultúrmérnöki Hivatal működött. Előtérben a tiszai vízmunkák A Budapesti Szemlé-ben 1888-ban megjelent Kvassay Jenőnek a kultúrmérnöki szolgálat vezetőjének A Tiszavölgy szabályozásáról c. tanulmánya, amelyben a szabályozási munkák 40 esztendős fejlődésének (eredményeinek és hibáinak) taglalása mellett átfogó módon elemezte a Tiszának és mellékfolyóinak hidrológiai viszonyait, s áttekintette a korrekció érdekében alkalmazott és tervezett folyószabályozási rendszereket. Ugyancsak a Budapesti Szemle adott teret a Tisza- szabályozás körül ezidőtájt kirobbant szakmai és sajtóvitának (Hunfalvy János: Folyóink szabályozása), amely azt eredményezte, hogy a szabályozásokért felelős közmunka és közlekedésügyi államtitkár, Hie- ronymi Károly is nekiállt, hogy A Tisza-szabályozásról című tanulmányában az eddig elvégzett munkákat összefoglalva sorra vegye az ellentábor érveit, s megcáfolja azokat. Művében külön kitért az árvédelem szervezeti korszerűsítésére, valamint a műszaki igazgatás és a vízügyi törvénykezés körüli feladatokra. Hieronymi Károly, államtitkárként a dualizmus kori vízimunkák egyik legfőbb irányítója Bertalan Lajos, az Országos Vízépítészeti Igazgatóság tiszai osztályának vezetője 1 881 -ig mint megyei mérnök, majd mint ármentesítő társulati főmérnök munkálkodott a Tisza völgyében. Állami szolgálatba lépve kezdetben a tokaji folyammérnöki hivatal vezetője volt, 1883-ban a Közmunka és Közlekedési Minisztériumban foglalkozott a nagy hazai folyók szabályozási munkáival. Az érdemeit elismerő utókor Szegeden hidat nevezett el róla Boros Frigyes, a Tisza-szabályozás egyik műszaki irányítója BOROS 1 857-től kezdve a csongrádi Tisza-szabályozási osztály vezetője volt. A nagy alföldi aszálykatasztrófát követően BODO- Kl Károly és Klasz Márton mérnöktársaival együtt kidolgozta egy Felső-Tisza-Ervölgy-Hármas-Körös öntözőcsatorna, valamint 1867-ben egy Duna-Tisza-csatorna terveit. A szegedi árvíz- katasztrófa idején a védekezés fáradhatatlan vezetőjeként vált ismertté. 1 881 -ben minisztériumi osztálytanácsossá nevezték ki, s rábízták a Tiszai Osztály vezetését
