Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1888 A Tisza adott szakaszának vízrajzi felvételi adatai 1887-ben PÉCH József szerkesztésében megjelent az első Vízrajzi Évkönyv, a magyar vízrajzi szolgálat ma is évente megjelenő kiadványa. Az Évkönyv egy-egy év vízrajzi adatait, valamint azoknak a gyakorlat számára feldolgozott idősorait tartalmazza. Az első kötet a magyarországi folyók vízállásait 1876-tól visszamenőleg közölte törvényben mindenütt fellelhető, a magánjogot a közérdek által korlátozó alapgondolat, mely szerint a víz természetes lefolyását a terület birtokosa tűrni tartozik. Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy a magasabban fekvő terület birtokosa az alsóbb terület helyzetét a természetes lefolyás módosításával nem nehezíthette. A belvizek elleni védekezés jogi alapvetését jelentette a törvény azon paragrafusa, mely szerint minden birtokos - kártalanítás mellett - tűrni tartozott, hogy birtokán hatósági engedély alapján a vizeket átvezessék, ill. mindazon munkákat elvégezzék, s a megépített műveket fenntartsák, amelyek révén a kitűzött cél elérhető. „Vízállások a Tiszában" A Földmívelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya a korszerű árvízjelzés érdekében első ízben 1888-ban adta közre a tiszai vízmércék 0 pontjára vonatkoztatott, s már hiánytalanul meglévő vízállás-adatsorokat „Vízállások a Tiszában 1876-1887 években” címmel. Noha a mérceleolvasások eredményei már a korábbi évekről is a vízrajzi szolgálat rendelkezésére álltak, a közzétételnél az indokolta az 1876-os kezdőévet, mert főleg ez évtől sűrűsödtek a tiszai árvizek. A nyilvánosságra hozott adatsorok segítségével minden érdekelt elvégezhette a számára szükséges számításokat az árvíz hozzávetőlegesen várható magasságára nézve. 1888. július 9. Az országgyűlés megszavazta a XXVI. törvénycikket, amellyel Magyarország magára vállalta az Al-Duna szabályozását. A törvényhozók Wallandt Ernő korában készített terveit elfogadva az al- dunai Vaskapu és a többi zuhatagok hajózási akadályainak eltávolítása érdekében engedélyt adtak a kormánynak 9 millió forintos kölcsön felvételére. december 6. t Hunfalvy János (Budapest) földrajztudós egyetemi tanár, aki a pesti egyetemen 1870-ben életre hívott földrajzi tanszék első professzora volt. A már elvégzett hazai vízszabályozásokkal és vízrajzi kérdésekkel kapcsolatban számos polémikus cikket és tanulmányt írt a hazai tudományos sajtóba. (* Nagyszalók, 1820. június 9) december 1 5. * Szilágyi Gyula (Marosújvár) mérnök, műegyetemi tanár. A valószínűségszámításon alapuló statisztikai módszerek meghonosítója volt a hazai hidrológiában. 1943-1946 között az Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese, majd ezt követően a Műegyetem vízépítési tanszékét vezette. Szakirodalmi munkásságának tárgykörei magukba foglalják az öntözés, víztisztítás, csatornázás, folyamszabályozás és a laboratóriumi kísérletezés területeit, (t Budapest, 1970. február 10.) 1888 A Bocsár-tiszahegyesi Ármentesítő Társulat Bocsár község (Torontál vm.) határában Lisznyai Damó Tihamér főmérnök tervei alapján megépítette az első, kettős hasznosítású (belvízátemelő , ill. öntözővíz-kivételi) szivattyútelepet. Az érdekeltek mátészalkai gyűlésükön megalakították a Szamos- balparti és Krasznaszabályozó Társulatot. Elnökké Tisza Istvánt, a későbbi miniszterelnököt választották, Megjelent Winkler Lajos A vízben felodott oxigén meghatározása c. doktori értekezése, amelyben az azóta világszerte klasszikussá vált vízanalitikai módszert, a „Winkler-féle jodometriás meghatározás”-t írta le. A tiszai vízgyűjtő első községi vízmüvét a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal mérnökei tervezték Dicsőszentmárton lakói részére.
