Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
Ember és természet (Glatz Ferenc)
A Kárpát-medence ősvízrajza Ha vizeink múltjában akarunk tájékozódni, minél távolabbi időkig tekintünk vissza, annál homályosabbá, „párásabbá” válik a kép. Egyes kutatók szerint - úgy 50- 60 millió évvel ezelőtt - az Alföld helyén egy hatalmas tábla, a Tisia-sziget emelkedett ki a körötte hullámzó őstengerből. A földkéreg azonban korántsem volt oly nyugodt, mint napjainkban, s mozgásának következtében gyúródott fel az Alpok és a Kárpátok lánca. Ennek azonban az volt az ára. hogy a Tisia-sziget lesüllyedt, s átadta helyét a tengernek. A süllyedés a felszínalakulási folyamatnak mindössze egy állomása volt, s kb. 20 millió évvel ezelőtt fejeződött be. Az Alpok és a Kárpátok bérceiről lemosódott hordaléktömeg azután megkezdte a tenger feltöltését, amelynek vize fokozatosan kiédesedett, s az utolsó 1-1,5 millió év előtt csupán a Dráva-Száva közén maradt meg a tenger. A síkság többi részét kisebb-nagyobb mocsarak borították. Az Ős- Duna és a Kárpát-medence nyugati felének vizei ennek irányában találtak lefolyást. A medence keleti felén, az Alföld peremén húzódott az Ős-Tisza, és mély fekvése miatt feléje tartott az Ipoly őse is. A vízrendszer az akkor már kialakult Vaskapun át állott összeköttetésben a mai Fekete-tenger helyét elfoglaló, jóval kiterjedtebb tengerrel. Az ezt követő jégkorszakok idején a Föld éghajlata sokkal hidegebb volt, mint napjainkban. Hazánk területén akkortájt a mai Skandináviáéhoz hasonló klíma uralkodott. A pleisztocénban kialakult utolsó nagy jégkorszak végét a szakemberek tízezer évvel ezelőttre teszik. A következő, mai napig is tartó földtörténeti korszakot holocénnek nevezik. A holocénkor első felében fölolvadtak Európa jégtakarói és kontinensünk területén hatalmas kiterjedésű nyílt vizek keletkeztek. A holocén-kori ősvízrajzot tanulmányozva a mai állapothoz képest érdekes különbségeket tapasztalhatunk. A Duna addigi északnyugat-délkeleti nyomvonala a jégkorszak végén fokozatosan észak-délivé vált, és elhordta a Dunántúlt és a Bácskát összekötő földfelszínt. A Tisza folyásiránya, amellyel a Kárpát-medence keleti vízfolyásait egyesítette, hozzávetőlegesen tízezer évvel ezelőtt alakult ki. A hegyekből egyenként lezúduló rövid folyók fokozatosan egyesültek egymással és a Tiszával, lerakott hordalékuk miatt hosszabbakká és Budapest ősvízrajzi térképe a holocénkori folyó- és patakmedrekkel HoruSITZKY Henrik térképei alapján GÓCZÁN László szerkesztette lassúbbakká váltak, kialakult a Tisza bonyolult alföldi vízrendszere. A Balaton - két nagy folyónk mellett - a hazai táj egyik legszebb eleme. Igen fiatal képződmény: a jégkorszak legvégén (kb. 15-16 ezer évvel ezelőtt) kicsiny, hűvös tavacskák borították a tó mai medrét, amely a Dunántúli középhegységgel megegyező irányban elhelyezkedő megsüllyedt kisebb medencékből alakult ki. A kis tavakat a jégkorszak végén felduzzadt vizek táplálták, és kavicsos hordalékukkal nyugat-keleti irányban töltötték fel. Néhány ezer évvel később a tavacskák vize fokozatosan felmelegedett, majd Kr. e. 5100 és 2500 között az imént említett folyamat betetőzéseként kialakult a Balaton összefüggő víztükre. A Kárpát-medence ósvízrajzi állapota egymillió évvel ezelőtt (Mike Károly könyvének illusztrációja alapján)
