Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1883-1884 1 883. október 22. Budapesten, a Kálvin téren felállították Ybl Miklós, Feszler Leó és Brestyánszky Béla közös alkotását, a Danubius-kutat. A kút építésének költségét a Pesti Hazai Első Takarékpénztár állta. A kút 1945-ben súlyosan megsérült és kijavítva 1959-ben állították újra fel, de nem az eredeti helyén, hanem az akkori Engels (ma Erzsébet) téren. 1883. A Rába árvize pusztított Győr városában. A drámai fejlemények hatására biztosította az 1885:XV.tc., az ún. Rábaszabályozási törvény a szabályozási munkák, ill. az ármentesítés állami felügyeletét és megfelelő támogatását. A belvizek jogi „hullámverése" Amikor a 19. század közepén a Tisza-völgyi birtokosok kellő előkészületek után ármentesítő társulatokba tömörülve hozzáfogtak földjeik árvíz elleni megóvásához, csak kevesen sejtették mekkora vállalkozásba fogtak. Az átfogó munkálatok előtti időszakban a Tisza és mellékfolyói egy-egy csapadékos esztendőben szertekalandoztak az alföldi rónán, nemegyszer összekeveredtek egymással, s csak a legtapasztaltabb vízen- járók tudták megkülönböztetni egymástól a vízfolyásokat. Az ármentesítő töltések évtizedeken át tartó megépítésével jelentősen változott a lefolyási helyzet. Egyrészt minél hosszabb folyószakaszokat öveztek az árvédelmi töltések, annál kevésbé tudott a folyó kiáradni, s ezáltal jelentősen növekedett árvízi szintjének magassága, másrészt a töltések háta mögött összegyülekezett csapadékvíz immár nem tudott akadálytalanul belefolyni a töltésezett folyóba. A megépített töltések tehát - miközben védték a termőterületet az árvízi elöntéstől - megakadályozták a mélyedésekben felgyülemlett belvizek levezetését. A vízvidékek felületi elve szerint szerveződött társulatok egyes birtokosai az árvízi „cseberből” a belvizek „vedrébe” jutottak. Az ő számukra mindegy volt, hogy földjüket az árvíz vagy a belvíz veszélyezteti. A belvizek által nem érintett többi A várost is pusztító kolerajárvány után részvénytársaság alakult Győrben a vezetékes vízmű megépítésére. Egy évvel később egy víztorony, egy szivattyútelep, valamint a hozzájuk tartozó 12 km hosszú vezeték segítségével megkezdte üzemét a városi vízmű. 1 884. január 23. * Trümmer Árpád (Budapest) vízépítő mérnök. Több évtizedes kultúrmérnöki szolgálat után, 1933-ban lett a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályának munkatársa, ahol a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként részt vett a Tiszántúl öntözési tervének kidolgozásában. Irányította a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervezését és építését. 1938—1943-ig a vízügyi szolgálat vezetője. (f Budapest, 1961. november 30.) február 29. * Guótii Béla (Pozsony), mérnök. Számos hazai és külföldi vízépítési műtárgy tervezésében és építésében vett részt. Ő tervezte a csepeli szabadkikötő műtárgyainak jelentős részét, s később Fekete Györggyel együtt szerzője volt a kikötő távlati fejlesztési tervének. (t Budapest, 1971. október 27.) április 26. Az Országgyűlés elfogadta az 1884:XTV. törvénycikket, az ún. „tiszai törvény”-t, amely rendszerbe foglalta a törvényhozásnak - főleg az 1879- évi szegedi árvíz óta - a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó rendelkezéseit, meghatározta a társulatok és az állam kötelezettségeit, valamint az ármentesítő társulatok igazgatásának szervezetét. A jogszabály a Tiszavölgyi Társulatot törvényileg is megerősítette azzal, hogy valamennyi társulatnak, amely a Tisza és mellékfolyói mentén alakult, kötelezővé tette a belépést a Tiszavölgyi Társulatba. 1 885-ből származó belvíz-levezetési terv Békés vármegyében
