Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
birtokos ugyanakkor kevéssé mutatott hajlandóságot arra, hogy az amúgy is tetemes ármentesítési költségek mellé még a belvízlevezetés mélyen zsebbe vágó összegeit is előteremtse. A helyzetet nehezítette, hogy a vízmunkák megindításakor valójában csak az ármentesítésekről volt szó és a törvényi szabályozás még fogalmi szinten sem foglalkozott a belvizek problémakörével. Az 1860-as évtized első felének aszályos éveit követő csapadékos periódus a belvizek gondját egyre inkább előtérbe helyezte. A belvízborítás okozta károk a kedvezőtlen időjárási viszonyok (pl. fagyott talaj, vagy egyenlőtlen csapadékeloszlás esetén) között alkalmanként a korábbi árvizek pusztításait is felülmúlhatták. Az ártéri birtokosok számára a belvizek elleni védekezés lassanként ugyanolyan fontos kérdéssé vált, mint maga az ármentesítés. Az erősödő birtokosi nyomás alól a törvényhozás sem tudta magát kivonni. A belvizek levezetésével kapcsolatos jogi kérdések egyre nagyobb sűrűjében az országgyűlés az 1874:XI. törvénnyel próbált rendet teremteni. A fő szabály az volt, hogy senki sem végezhet önhatalmúlag olyan műszaki beavatkozásokat, amelyekkel a természetes belvízi lefolyást (vagy lefolyástalan- ságot) szomszédja kárára megváltoztatja. Az ügyben előzetesen egyeztetni kellett az érintettekkel, s engedélyt kellett kérni az illetékes hatóságtól. Hatósági engedély birtokában a belvizeknek más birtokon való levezetését az illető birtokos - természetesen teljes kártalanítás mellett - tűrni volt köteles. A törvény lehetővé tette, hogy a belvizek levezetésére is társulat jöhessen létre. Ezek működésének gazdasági alapját - csakúgy, mint az ármentesítő társulatokét - a vízmunka elvégzéséből származó többletjövedelem képezte. Egy 1 891 -ben épített torkolati zsilip Töltés-elhabolás elleni védekezés Sövényházánál, 1881-ben Gátvédelem Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a vízi pályára lépő legjobb képzettségű fiatal mérnök, is alig bír valami ismerettel arról, hogy árvíz idejében a reá bízott gát védelme körül miként járjon el? És a midőn legelőször vesz részt az árvíz ellen i küzdelemben, teljes tájékozatlanságában s nagy szorultságában azt sem tudja, kit kérdezzen meg, hogy kérdezősködésével magát nevetségessé ne tegye; valamint azt sem tudja, kinek tanácsát kövesse, hogy a reá bízott védelmet czélszerűen vezethesse (Péch József: Gátvédelem, 1892.) Halászati Felügyelőség Az 1879-ben, Kvassay Jenő által, a mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatainak megoldására megszervezett kultúrmérnöki intézmény keretében létrehozták a halászati felügyelői munkakört, s ennek ellátásával Landgraf Jánost bízták meg. (A hivatalt 1887-ben Halászati Felügyelőséggé szervezték.) Feladata lett a folyószabályozások és ármentesítések következtében hanyatlásnak indult halászat újjászervezése, az 1888:XIX. törvénycikk, az ún. „halászati törvény” előkészítése, életbeléptetése és végrehajtásának ellenőrzése. Számos tiszai település címere őrzi a halászat hagyományait 1884-1885 1884. május J 8. A király által szentesített „ipartörvény” (XVII. te.) már nem engedte, hogy az emberi egészségre veszélyes üzemeket bárhol fel lehessen állítani, s a fennálló egészségre káros üzemű gyárakat pedig kárpótlás mellett bezáratta. szeptember 1 9. * Maucha Rezső (Budapest), kémikus, hidrológus, limnológus, egy. magántanár, akadémikus. Úttörő munkát végzett a vízi élővilág anyag- és energiaforgalmának tanulmányozásában. Továbbfejlesztette Winkler Lajos vízelemzési módszereit és újabbakat dolgozott ki a vízben oldott anyagok meghatározására. A Nemzetközi Limnológiai Társaság aktív tagja, 1956-tól alel- nöke. (f Budapest, 1962. január 19-) szeptember 29. Az 1884—1887-iki országgyűlési ülésszak megnyitása alkalmából elmondott trónbeszédében I. Ferenc József - többek között - ígéretet tett arra, hogy a kormány a víz jogról szóló törvényjavaslatot be fogja terjeszteni az országgyűlésnek. november 29. Elkészült Hódmezővásárhelyen a Nagy András János-kűt, amelynek artézi vizét a névadó és felesége, Mucsi Mária költségén végzett fúrás adta. Ez a kút a város második artézi kútja volt. 1884. A Béga-csatornára telepítve megépült Temesvár vízerőtelepe (2000 kW), amely a maga nemében az első magyarországi vízerőmű volt. 1 885. április Józsa László főmérnök, a debreceni kultúrmérnöki hivatal vezetője tervet készített a Holt,- Sebes-, Fekete- és Kettős-Körös között fekv ő terület belvizeinek levezetésére. május 9. A Duna Dévény és Dunaradvány közötti szakaszának szabályozásáról hozott VIII. te. alapján megindultak a magyar Felső- Dunán a vízmunkálatok. A törvény a munkákra 17 millió forintot irányozott elő. A terveket még Bodoky Lajos készítette, a közvetlen kivitelezés irányítója Fekete Zsigmondvolt. Az 1896-ig tartó munkák során a mellékágakat elzárták, a folyó kanyarulatait átvágták s így egy kevésbé kanyargó - természetellenesen merev - középvízi medret alakítottak ki.
