Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1879 1879. augusztus kiszELY Károly, országos középítészeti felügyelő a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium felkérésére Műszaki vélemény a Balaton szabályozása iránt címmel tanulmányt készített, amelyben javaslatot tett a Balaton vízszintjének szabályozására. A kérdés rendezése annál is inkább indokolt volt, mert a tó közel két éven át tartó áradása igen nagy gondokat okozott a tóparti érdekelteknek. december 1. A kultúrmérnöki hivatalok középfokú szakmunkás-igényének kielégítése érdekében megszervezték a rétmesteri (később vízmesteri) iskolát Kassán. Az első évben 7 növendékkel indult meg a képzés. december 4. * Ditróy (Dieter) János (Sopron) mérnök, a budapesti vámmentes kikötő építési munkáinál dolgozott, majd az FM Vízügyi Műszaki főosztályán szervezett tervező csoport tagjaként számos vízépítési műtárgy terve fűződik nevéhez. 1932-1939 között a vízrajzi szolgálat vezetője volt. (fBudapest, 1961. augusztus 2.) 1879. A Sárvíz-térség belvizeinek levezetésére ásott csatorna torkolatánál ismét megépült az - immár háromnyílású - bátai zsilip. Annak érdekében, hogy magas dunai vízállás esetén is átemelhessék az öblözet belvizeit, 1896-ban megépült a Szegszárd-Bá- tai Duna-védgát Társulat gőzüzemű belvízi szivattyútelepe. Kultúrmérnöki Jelentések címmel (1890-ig évente egy füzettel) megjelent a vízügyi szolgálat folyóiratának, a Vízügyi Közleményeknek elődje. A Hortobágy-Berettyó Vidéki Belvízszabályozó Társulat megkezdte a llortobágy-Berettyó-főcsatorna kiépítését a Hortobágy és a Sárrét belvizeinek levezetésére. Az 1890-ben befejezett munka eredményképpen a csatornázott szakasz 69 km, az egész meder pedig 163 km hosszúságú lett. * Iványi Bertalan (Alsólendva), mérnök. 1934-ben az FM Folyammérnöki osztályának vezetője, majd 1937-1938. között a magyar vízügyi szolgálat vezetője. A kisvízszabályozás ill. gázlórendezés műszaki kérdéseinek szakértője. Nevéhez fűződik a 20. század első felében végrehajtott tiszai kisvízszabályozás. (t Budapest 1953. december 30.) I. Ferenc József megtekinti a szegedi árvízi károkat A király 1879. március 1 9-én TISZA Kálmán miniszterelnök társaságában meglátogatta a hullámsírba szédült Szeged városát, s elhangzott a királyi mondat: „Szeged szebb lesz, mint valaha..." Az árvíz előtti utolsó napokban azonban hiába emelték mára napidíjat 2 forintra, eltünedeztek a napszámosok, s radikálisan megfogyatkoztak a lovaskocsik is. Végül csak az utászok maradtak a gátakon. Talán még sikerült volna a töltések megvédése így is, azonban a kitört vihar olyan erővel ostromolta a földműveket, hogy azok pusztulása kikerülhetetlenné vált. 1879. március 12-én hajnali fél kettőkor a szélvihar által támogatott árvíz átszakította a Szegedet még védő, a várost Hódmezővásárhellyel összekötő „Alföldi vasút" töltését, és a felkelő nap már csak egy szennyes árral elborított, hullámsírba temetkezett várost talált. A pusztulás leírhatatlan volt. 151 ember vesztette életét a zavaros habokban, vagy az összeomló házak romjai alatt. A 75 ezer lakosú Szeged közel hatezer házából kevesebb, mint 400 maradt épen, de azok negyede is később összedőlt, vagy lakhatatlanná vált. Több mint két hónapon át sok helyen három-négy méternél mélyebb víz borította a várost és környékét. A folyó csak 186 nap, tehát fél esztendő múltán húzódott csak vissza a medrébe. Szeged főtere az árvíz idején
