Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1880 1880. január-február A Duna jeges árvize gátszakadásokat okozott a szigetközi és csallóközi területeken, aminek következtében 31 községet sújtott az ár és közel 300 km2 került víz alá. március 3. A főváros vezetése 162. sz. határozatával -A vízkár elleni óvintézkedésekről Budapesten címmel - kiadta első árvízvédelmi szabályrendeletét. március 1 5. * Dalmady Zoltán (Budapest), orvos, balneológus, egy. magántanár. Vizsgálta az ásványi vizek, szénsavas fürdők élettani hatásait, s az orvosi meteorológia tudományában is elmélyült kutatásokat végzett. (f Budapest, 1934. október 17.) április 28. Az országgyűlés az előző évi árvíz nyomán bajbajutott tiszai társulatoknak a XX. te. meghozatalával sietett segítségére, amely lehetővé tette a társulatok és Szeged városa számára, hogy megrongálódott töltéseik kijavítására és méreteik növelésére, valamint a kárvallott lakosok lakóházainak felépítésére állami kölcsönt vehessenek igénybe, összesen 40 millió forint értékben. augusztus 1 9. Szekrényessy Kálmán, a Balaton-átúszások történetének első nagy alakja, a Siófok és Balatonfüred közötti távolságot 6 óra 40 perc alatt úszta végig. Ez volt az első időre mért úszás, s egyben a magyar úszósport születésnapja is. 1880. A Magyar Mérnök- és Építész- Egylet Közlönyében megjelent Mokry Endre A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése című tanulmánya, amelyben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vezető mérnöke nemcsak a vízszabályozási előzményeket, hanem az elkövetkező időszak feladatait is összegezte. Megépült a pesti Hermina-mezei 1000 m3-es, téglafalazatú, vaslemezes tartályai víztorony, amely a maga nemében első volt a fővárosban. A szakirodalom adatai alapján ebben az évben történt az első mesterséges haltelepítés a Balatonba. Migazzi Vilmos nagyobb mennyiségű kaliforniai lazac ivadékot helyeztetett ki Keszthely és Balatongyörök között. Tisza Lajos, Szeged újjáépítésének vezéralakja A király, a miniszterelnök előterjesztésére 1879. május 20-án kinevezte TISZA Lajost, az újonnan szervezett szegedi királyi biztosság vezetőjévé azzal a feladattal, hogy elősegítse a katasztrófa által sújtott város ellátását és újjáépítését, valamint irányítsa az árvízvédelmi művek létesítését. A királyi biztosság 1 884-ben fejezte be munkáját Az egykori vízvezetéki szivattyútelep, a Várkert Kioszk az 1 980-as években Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben elkészült a Várkert Kioszk épülete, amely eredetileg a budai várban lévő királyi palota vízvezetékének szivattyútelepe volt (a szivattyú már 1877. júliusától működött!). Az épület napjainkban Várkert Casi- noként működik 1880. május 28. Zsigmondy Béla sikeres fúrásának eredményeképpen átadták a nagyközönségnek Hódmezővásárhelyen az Alföld első felszökő vizű artézi kútját. A kút vízhozama az 1940-es években erősen csökkent, majd 1963-ban lebontották a kút felépítményét. A hódmezővásárhelyi artézi kút 1879. március 19-én a kormány bejelentette, hogy a Tisza-szabályozás addigi menetének áttekintésére és a továbbiakban teendő intézkedésekre vonatkozóan külföldi szakemberek véleményét fogja kikérni. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter ennek alapján megkeresést intézett a német, francia, olasz és holland kormányokhoz. A külföldi mérnökök beutazva az árvíz által sújtott vidéket a szabályozás addig követett rendszerét elfogadták, s az egyedül helyes módszernek nevezték. Hibáztatták viszont a folyó felső szakaszán megkezdett átvágásokat, és sürgették a töltések megfelelő méretekkel történő kiépítését.
