Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1879 1 879. március 1 2. A korábbi maximumokat meghaladó árvíz elpusztította Szeged városát és a környező településeket. 1879. tavasza A Rába rendkívüli árvize töltésszakadásokat okozott, amelynek következtében a kiömlő víz átfolyt a Marcal völgyébe. A bekövetkezett károk, a belső ellentétektől amúgy is legyengített Rábaszabályozó Társulatot teljes anyagi válságba taszították. május 3. ____________ * Réthly Antal (Budapest) meteorológus, egyetemi tanár. 1900- ban lépett az országos meteorológiai szolgálat kötelékébe, s tudományos feladatokban gazdag életpályája során sokat foglalkozott a hazai időjárási események történetével. Több kartársával együtt ő is kimutatta, hogy a hazai ármentesítési és belvízrendezési munkák semmilyen közvetlen kapcsolatba nem hozhatók az időjárási viszonyok változásával, (t Budapest, 1975. szeptember 21.) június 9. Bécsben, a Duna és mellékfolyói hajózási érdekeinek védelmére és előmozdítására, Edmund Suess elnöklete alatt, megalakult a „Donauverein” [Duna-Egyesület]. Az alakuló ülésen számos Duna-menti magyar érdekeltség képviselője is részt vett. június 1 6-1 7. A Tiszavölgyi Társulat szervezésében konferenciát tartottak a legtekintélyesebb magyar vízmérnökökaTisza-szabályozás addig követett módszereiről és a szabályozás folytatásának kérdéseiről. július 1 . A magyar kormány meghívására Budapestre érkeztek azok a külföldi mérnökszakértők (Th. Kozlowski, L.Jacquet, L. Gros, J. A. Waldorp, P. Barilari), akik véleményt adtak a Tisza-szabá- lyozás, a budapesti Duna-szakasz, valamint az al-dunai Vaskapu szabályozási kérdéseiről. augusztus 30. Sikerrel fejezte be Zsigmondy Béla a püspökladányi a vasúti állomáson az artézi kút fúrását, amely - tekintettel a víz mellett feltörő gázra - egyben az első hazai földgázfeltárás is volt. A vasútállomás számra 1886-ban egy újabb fúrást végeztek és a víz mellett nyert metángázzal oldották meg jó ideig a vasútállomás világítását. A szegedi nagy árvíz 1879-ben Ahogy a Tisza-szabályozás munkái egyre előrébb haladtak, a gátak közé szorított folyó az alsóbb szakaszokon, így például Szegeden is mind magasabb árvízi csúcsokkal rémítette a város polgárait. Szeged árvízi védekezése kezdett versenyt futni az újabb és újabb vízmagassági rekordokkal. Szinte állandósultak a 650 cm körüli tetőzések, de olyan, majdnem katasztrofális árhullámok is előfordultak, mint pl. az 1867-es 722 cm, vagy az 1876-os 786 centiméter magas vízállás. A későbbiekben ez utóbbira mondták, hogy ez volt a Tisza utolsó figyelmeztetése Szeged városának. Az utászok védekezési munkálatai a vasút töltésén a szegedi árvíz idején Jóllehet a folyammérnöki hivatal szakemberei látták, hogy egy ennél magasabb árvízi csúcsot nem bírnak ki a gyenge anyagból épített szegedi töltések, az állami költségvetés figyelmen kívül hagyta az alföldi város segítségkérését. Az előzmények ismeretében a katasztrófa bekövetkezte már csak az idő kérdése volt. 1878. decemberében a Felső-Tiszán árhullám indult el, amelynek hírére Szegeden megalakult a vízvédelmi bizottság, vagy ahogyan később nevezték a „vészbizottság”. Az árhullám január második felében 658 cm-rel tetőzött Szegeden, de nem lélegezhettek fel a polgárok, mert február közepén egy újabb árhullám hagyta el Vásáros- naményt. Rosszat lehetett sejteni, mert ez az árhullám mindenütt a mellékfolyó magas vízállásával találkozott és lassan vonult lefelé a Tisza völgyében. Szeged készült az árvízre. A védekezésre eleinte a városi polgárokból verbuvált ingyenes közerő állt rendelkezésre. A veszélyeztetett négy töltésszakaszon munkálkodókra a töltések - közel 1 m magas, 1 m széles és kb. 4 km hosszú - nyúlgáttal történő magasítása várt. Egy- egy töltésszakaszra közel 100 lovaskocsit küldtek ki. Ahogy telt az idő, a védekezők egyre jobban kifáradtak és elszökdöstek a helyszínről. Februárban a vízvédelmi bizottság már 50 krajcár napidíjat fizetett azoknak a kétkezi munkásoknak, akik vállalták a gátak védelmét. A városi főkapitány február 27-én kidoboltatta a vészhelyzetet. A szegedi halászok által rendelkezésre bocsátott 60 ladikot a város legveszélyeztetettebb pontjaira irányították. A vészbizottság segélykérő távirataira a honvédelmi miniszter Temesvárról 86 utászkatonát és 46 pontont irányított Szegedre. A katonai egységet vezető altábornagy a helyszínre érkezve azonnal látta, hogy ez a segítség „csepp az árvízben”, s ezért újabb utászalakulatokat vezényeltek a városba. A Szegedet - a város felett, a Dóc melletti Petresnél Tisza-gátat átszakító árvíz ellen az Alföld felől - védő vasúti töltés magasításán kezdetben ezrek dolgoztak. A vízben úszó Szeged városa 1 879-ben Az országot és a nemzetközi közvéleményt is megrázó katasztrófa, amely a kormányt addig követett vízügyi politikájának felülvizsgálatára kényszerítette, fordulópontot jelentett a Tisza- szabályozás történetében
