Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1867-1868 1867. Háromévi munka után elkészült a Balatoni Nyugati Bozót lecsa- polása. 1864-ig a Balatonkeresztúr, Táska és Buzsák határában elterülő mocsarakat a Balaton vízszíne uralta. A vízszint leszállítása után sem javult lényegesen a helyzet, mert a Sári vízfolyás és a Medvegya-patak vize meder nélkül húzódott le és terült szét a lapályon. 1864—67 között a két patak számára medre ástak, de azok fenntartás hiányában gyorsan feliszapolódtak, úgyhogy a korábbi elmocsarasodás újra bekövetkezett. Ezek után került sor 1885-87 között medrük újbóli jókarba-helyezésére. Benedek Pál, az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat későbbi igazgató-főmérnöke, tervet készített egy Tisza-körösi öntözőcsatornára. B enedek Tiszalöknél elágaztatta volna a folyót, s az elágazásnál egy duzzasztómű megépítését javasolta, amely a vizet 2,5-3,2 m-re emelte volna a tokaji „0” pont fölé. 1 868. január 1. A közlekedési miniszter rendelete alapján megkezdték a vízmérce állomásokon a vízmércék rendszeres leolvasását és egy vízállás-távirati hálózat kiépítését. március 28. * Rohringer Sándor (Kassa) mérnök, egyetemi tanár, akadémikus. A besztercebányai (1903), illetve kassai (1909-1919) kultúrmérnöki hivatal vezetője, a kassai vízmester iskola igazgatója, 1923-tól a Műegyetem vízépítési tanszékének vezetője, a modellkísérleti laboratórium létrehozójavolt. Az alföldi talajvíz- ingadozás talajvíz-kutakkal történő megfigyelésének beindítása is nevéhez fűződik, (f Budapest, 1945. május 4.) november 1 5. A mai Hősök terén megkezdődött a Zsigmondy-féle I. sz. artézi kút közel 10 esztendőn át tartó fúrása. 1868. A MTA pályázatot írt ki egy olyan javaslat jutalmazására, amely hazánk viszonyaihoz alkalmazkodva, a vizeinkben érzékenyen megfogyott halak tenyésztését sikeresen előmozdítaná, és a megalakítandó halászati törvényeknek alapul szolgálhasson. A díjat Kriesch János Halaink és haltenyésztésünk című munkája nyerte el, amely a mesterséges haltenyésztést helyezte előtérbe. Sir William Lindley, angol mérnök, az ideiglenes pesti vízmű tervezője Ideiglenes vízmű ideiglenes vízzel William Lindley, aki Szentkirályi Móric pesti polgármester meghívására január 20-án érkezett Pestre a város vízellátásának lehetőségeit tisztázni, 1868. február 1-jén tette le javaslatát az ideiglenes pesti vízmű megépítésére. A város vezetői február 12-én írták vele alá a szerződést, s a munkálatok 1868. április 15-én vették kezdetüket. Az ideiglenes pesti vízmű decemberben már meg is kezdte működését. Lindley irányításával megépült a gép- és kazánház, egy 5,37 m átmérőjű akna, egy 0,53 m átmérőjű szívóvezeték a Dunához, valamint elkészült egy nyomáskiegyenlítő állócső a városháza tornyába. A vízárusok Pesten Addig azonban, ameddig nem épült közvezeték, a vízhordó „vállalkozók” uralták a várost. A vízhordók nehéz élete többször ihlette meg a pesti hírlapok tárcaíróit, akik színes képekben örökítették meg romantikus hőseiket, így mi is bepillanthatunk világukba. Az alja-mesterségek egyik legsilányabbját űző dunavizes a múlt század elején még többnyire gyalogszerrel járta be a szűkre szabott város házait. Később, ahogy a város is terjeszkedni kezdett, csacsifogattal könnyítették meg saját dolgukat. A puttonyos emberek kora hajnalban jelentek meg a folyóparton, hogy kordáikat vízzel telemerve szertehordják azokat a városban. Mindegyiknek megvolt a saját körzete, amelybe másik „vizes” ember nem tévedhetett bele. A híradások olyan dunavizesről is tudnak, aki lányának hozományaként a terézvárosi vízhordás monopóliumát adta a szerencsés vőleMiss Cholera és Mister Lindley jegyesek Gúnyrajz, amelyet a Lindley-féle vízmű által szolgáltatott víz minőségével elégedetlen pestiek jelentettek meg génynek. Jeges teleken léket vágtak a folyóba és fáradságos munkával emelték ki a szükséges vizet. A szállított víz árába belekalkulálták a folyóparttól való távolságot és az emeleteket is. A legnagyobb konkurenciát a természet jelentette számukra. Minden kiadós záporeső alkalmával vedrekkel felfegyverkezve rohantak a cselédek az ereszekhez, vagy a csatornákhoz az ingyen vizet felfogni, mert az ilyen víz igencsak alkalmas volt a fürdéshez, mosáshoz.
