Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1867 Zsigmondy Vilmos és az alföldi artézi kutak Az artézi kutak létesítésének hidrogeológiai alapjai a múlt század közepén már régen nem számítottak új gondolatnak. Magyarországon az első mélyfúrások az 1820-as években megtörténtek, elterjedésüknek azonban a költséges, és nem is mindig alkalmas technika szabott határt. Talán érdemes kiemelni, hogy az eddigi kutatások szerinti első fúrást 1825-ben Ugodon (Fejér vm.) hajtották végre, mintegy 14 méteres mélységig. Zsigmondy Vilmos bányamérnök tanulmányai alapján a Kárpát-medence területét artézi fúrásokra igen alkalmasnak látta, s célul tűzte ki, hogy hazánkban úttörő vállalkozását az artézi kutak fúrására fogja alapozni. Zsigmondy korának legjobb szerszámait és gépi felszereléseit választotta munkájához, s elsőként a harkányi fürdő bővítésére kiírt pályázatot megnyerve fogott hozzá a gyógyforrás kutatásához. Vállalkozását 1866-ban országra szóló siker koronázta. 37,7 méter mélységből 62,5 fokos hévizet juttatott a felszínre, s ezzel a fürdőnek máig ható hírnevet szerzett. Az eredményes harkányi fúrást újabbak követték, amelyek egyre inkább növelték meggyőződését, hogy az Alföld ivóvízgondjain is az artézi fúrások segíthetnek egyedül. Amikor 1878-ban, több más fúrást követően a városligeti artézi kút létesítésével is sikert aratott, különösen erős vágy ébredt az alföldi városok lakóiban a jó ivóvíz iránt. Az első kezdeményezés - az 1878-as sikeres városligeti fúrást követően - Hódmezővásárhely törvény- hatósági bizottságától érkezett, akik már hosszabb ideje próbálkoztak megfelelő kút fúratásával. A Zsigmon- dy-féle kútfúró cég vezetése ekkor már Zsigmondy Béla kezében volt. Zsigmondy Béla elvállalta a munkát, s két év múlva a 197,84 m mély kútból percenként 65 liter, 19 fokos, közegészségügyi szempontból is kifogástalan víz ömlött ki. Ezután 1882-1892 között még 31 vízfeltárő fúrást végzett sikerrel a Zsigmondy-cég. Ebben az időben gomba módra szaporodtak a kútfúró vállalkozások. Egy a millenniumra készült kimutatás szerint 1890-ben 73, 1892-ben 182 helyen fúrtak A király megkóstolja a Zsigmondy Vilmos margitszigeti fúrásánál felszínre bukó vizet 1 867. május 13-án Budapesten ZSIGMONDY Vilmos befejezte a margitszigeti I. számú artézi kút fúrását. A sikeres fúrásnak köszönhetően nem egészen 120 méter mélységből 43 °C-os hévíz tört fel. A melegvizet - amelynek vegyelemzését elsőként Than Károly végezte el 1868-ban-a később felépített Margit- fürdő hasznosította szerte az országban, de zömmel az Alföldön. A kútfúrási láz 1893-ban érte el a tetőpontját, amikor a kutak száma 366-tal szaporodott. Ezután mérséklődött az ütem, 1895-ben már „csak” 91 artézi kutat mélyítettek. 1 867. július 11.- augusztus 20. A Duna hordalékviszonyait, a víz átlagos iszaptartalmát, stb. első alkalommal Preysz Mór pesti kémikus mérte, a szűrt dunavizet forgalmazó pesti vízvezeték építéséhez adandó szakvéleménye érdekében. Preysz nevéhez fűződik a Balaton vizének elemzése is, amelyet 1864-ben végzett el. július 1 2. * Kaán Károly (Nagykanizsa) erdőmérnök, akadémikus, a modern ökológiai szemléletű erdőgazdálkodás úttörője, aki tevékeny szerepet játszott a természetvédelem gondolatának és az Alföld fásításának népszerűsítésében. Munkásságával hozzájárult az erdők és a vízélettan kapcsolatának és kölcsönhatásának tisztázásához, valamint az erdészet- és vízgazdálkodástörténet számos fejezetének tisztázásához. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése, a természetvédelmi törvény megalkotása a Tisza-szabályozás mérlegének elkészítése. Alapító tagja és elnöke volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, (f Budapest, 1940. január 28.) július 28. I. Ferenc József császár és magyar király szentesítette azl867. XII. tc.-et, a,.magyarkorona országai"és,.Őfelsége többi országai és tartományai” közötti viszonyt rendező kiegyezési törvényt. augusztus 1 0. Szily Kálmán szerkesztésében megjelent a Magyar Mérnök- Egyesület Közlönye, amely lap a hazai műszaki értelmiség szakmai orgánumaként (később a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye néven) egészen 1944 végéig napvilágot látott. szeptember Pesten megjelent Képessy József osztálymérnök, A magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében c. munkája. október 22. *Küzdényi Szilárd (Gerendás) vízmérnök. Tevékenységét, mint a „Szolnok-Csongrádi Tisza-balparti Ármentesítő Társulat” igazgató főmérnöke elsősorban a talajjavítás, s ezen belül is elsősorban a szik talajok mezőgazdasági hasznosítása terén fejtette ki. Ugyancsak foglalkozott a gátzsilipek kérdéskörével és az árokgátak hullámverés elleni védelmével, (f Budakeszi, 1945. január 15.)
