Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1863 1863. * Dános (Dauscher) Miklós, vízmérnök, a vízjogi kérdések szakértője, a vízügyi szolgálat vezetője 1920-1921. között, (f Budapest, 1924. március 1.) Az 1859-ben alakult Marcalszabályozó Társulat - a Győr-megyei birtokosok tiltakozása ellenére - megkezdte a folyó szabályozását, amely 1870-re fejeződött be. Az 1872-ben újraalakult társulat a Marcal-völgyi ártér további szabályozását, ill. öntözőcsatornák építésével annak fejlesztését irányozta elő. A majd két évtized alatt kiépített 126,5 km hosszú csatornahálózattal közel 80 kné terület vízrendezését hajtották végre. A Helytartótanács első osztályú fürdőnek minősítette a Kelvidéken Bártfát, Lublót, l’östyént, Szliácsot, Szinnye-Lipócot, Tát- rafüredet, Trencsénteplicet és Vihnyét. Befejeződött az újpesti kikötő 1858-ban megkezdett építkezése, s az Újpest és a Népliget között Duna-ágban létesült kikötőt átadták a forgalomnak. Építésének elsőrendű célja az volt, hogy a Duna zajlása idején a vízijárművek itt téli menedéket találjanak. Bejárójánál található az angyalföldi hajógyár javítóműhelye is. Először jelentett problémát a Bodrogközben a töltések mögé szorult belvizek levezetése. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat mérnöke, Hauzer Károly tervei alapján még ebben az évben két zsilipet (Füzesér, Törökér) építettek a töltések oldalába a belvizek gravitációs levezetésére, azonban ezeket a következő árvíz elrontotta. Az új zsilipeket 1871-1874 között építette meg a társulat. Később szivattyútelepeket létesítettek a belvízcsatornák be- torkolásához. Háky Dániel Temes-Béga-szabályozási tervének végrehajtására Bodoky Lajos főmérnök vezetésével megalakult a Temes Szabályozó Társulat. Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész megkezdte az előző évben Nagyigmánd község közlegelőjén általa felfedezett keserűvíz palackozását. Az „Igmándi” néven híressé vált, igen jó minőségű magnézium-szulfátos gyógyvíz kitermelése az 1980-as évek közepén - a környezet szennyező hatása következtében - megszűnt. 1 9. századvégi kotróhajó modellje a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum gyűjteményéből ország között, ezért az ekkor elvégzett munkák a meglévő középvíz-szabályozási művek fenntartására, ill. a hajózás érdekében történő gázlókotrásra szorítkoztak. A második világháborút követő években - tekintettel arra, hogy a mederfeltöltődés egyre jobban éreztette a hajózásra káros hatását, azaz egyre több gázló alakult ki, ezért mindkét ország fokozta kotrási tevékenységét. A kisvízszabályozás eredményessége érdekében 1963- ig - mintegy 230 ezer m3 kő beépítésével - kiegészítették a meglévő műtárgyakat. Mivel ez a beavatkozás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, újból előtérbe került a gázlók kotrással történő megszüntetése. Az építőipar céljaira kiválóan alkalmas dunai kavics 1965-1985 közötti iparszerú kitermelése, valamint a Duna osztrák szakaszán épített erőmüvek hordalékvisszatartó hatása következtében jelentős mértékű medersüllyedés és ezzel együtt járó kisvízszint-süly- lyedés következett be. Miközben az 1985-ben befejezett közép- és kisvíz-szabályozási munkák hatására a Szap (Palkovicovo) feletti szakaszon a hajóút jelentős mértékben javult, a kisvízszintek süllyedése miatt a fő meder és a mellékágrendszerek élő kapcsolata megszűnt, a mellékágrendszereket már csak az árhullámok látták el élővízzel. A Felső-Duna-szakasz valamennyi problémája a nem szabályozott Gönyű - Szap közötti 25 km-es szakaszon összpontosult, ahol a mozgó medrű folyó, különösen a szapi eséstörés alatt, gázlók sorozatát építette ki. Tekintettel arra, hogy az időközben megtervezett és államközi szerződéssel megerősített Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer a fenti problémák megoldását is tartalmazta, az 1980-as években minden folyószabályozási munkát a közös terv figyelembevételével végeztek a két ország műszaki szervezetei. A nagyberuházás munkálatainak időközbeni leállítása és a jogilag bizonytalan helyzet miatt - közösen elfogadott műszaki elvek hiányában - 1992-től kezdve a magyar oldalon csupán a legszükségesebb munkákat végezték el. A jelenlegi viszonyok között a fő mederben kialakult üzemi vízszint több méterrel az eddig mért legkisebb vízszint alatt helyezkedik el. Ez maga után vonta a hullámtéri mellékágak kiszáradását és a talajvízszint jelentős csökkenését. Régi-új kezekben a vizek ügye A kiegyezést követően a hazai vízügy-műszaki állami munkákat felügyelő és irányító szervezet, az Építési Igazgatóság befejezte működését és a továbbiakban tevékenységét a már említett minisztérium vette át. Ezzel párhuzamosan az abszolutizmus korának jelHerrich Károly, a Tisza-szabályozás műszaki irányítója 1850-1879. között
