Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1857. február 23. Főkormányzói engedély alapján Budapesten nagygyűlést tartott 14 Tisza-völgyi társulat, hogy a munkák folytatásához szükséges kölcsönök ügyében közös álláspontot alakíthassanak ki. A nagygyűlés fő szervezői br. Sennyey Pál, Lónyay Menyhért, gr. Dessewffy Emil és Lónyay Albert társulati elnökök voltak. A szükséges kölcsönök megszerzésének ügyében kiküldött bizottság 1858. március 11-én megtartott nagygyűlésen számolt be küldetésének eredményéről. Az Al-Duna-szabályozás nemzetközi szemmel Magyarország déli határvidékén volt a Duna egyik legkevésbé hajózható szakasza. A Kazán-szoros és Vaskapu sziklazátonyos medrében csak nagy tapasztalatú helyi kalauzok segítségével evickélhettek az amúgy is kis teherbírású hajók. Gr. Széchenyi István ismerte fel, hogy a magyar áruknak Kelet felé történő kivitelével (szállításával) milyen értékes új piacok nyílhatnak meg, s ez mennyire fontos volna a magyar gazdaság fejlődése számára. Ennek a szándéknak legfőbb akadálya az Al- Duna hajózhatatlansága volt. Széchenyi királyi biztosként, tehát állami felhatalmazással tárgyalt-egyeztetett a jobb parti szerb és török katonai parancsnokokkal, havasalföldi hatalmasságokkal. Törekvéseit csak részben koronázta siker, aminek okát a nemzetközi diplomáciai helyzetben (azaz az osztrák érdekek változásában) kell keresni. A Széchenyi és Vásárhelyi közös munkájával létrejött víziutat a 19. század második felére már „kinőtte” a dunai hajózás. Az immár ténylegesen szabad folyón mindenki hajózni akart - de nem tudott. Az 1871. évi londoni szerződés a Vaskapu és a tengeri torkolat ügyében intézkedett: kötelezte a birtokon belül lévő államokat a hajóút biztosítására, ugyanakkor megengedte nekik, hogy a szabályozási költségek ellenértékét hajózási illeték formájában szedjék be. Az ügyben ez sem hozott előrehaladást, hiszen a szegény balkáni államoknak sem ereje, sem pedig közvetlen kereskedelmi érdeke nem fűződött a munkákhoz. Az 1878. évi berlini kongresszus azután a vaskapui szabályozást osztrák-magyar kézbe adta, s a közösen elnyert jogot Ausztria a társállam Magyarországnak engedte át. A mindvégig bizalmatlan Szerbia és Románia integritását féltve csak komoly nagyhatalmi nyomásra egyezett bele ezekbe a feltételekbe. MIMI A pest-budai Duna-szakasz jégviszonyairól Arenstein József professzor 1 850. évi megfigyelései alapján készített rajz Arenstein József, a József Ipartanoda tanára 1 847/48 és 1 848/49 telén elsőként végzett megfigyeléseket a Duna jégviszonyairól. Munkája a Monarchia területén végzett későbbi megfigyeléseknek és adatgyűjtéseknek is mintául szolgált. Munkájának eredményeit „Eisverhältnisse der Donau..." címmel a bécsi tudományos akadémia jelentette meg 1 849-ben 1859—1860 1859. november 17. * Farkass Kálmán (Lovasberény), mérnök. Az Országos Vízépítési Igazgatóság közegészségügyi mérnöki szolgálatának vezetője, Veszprém város vízmüvének tervezője (1894) volt. A Mezőség regionális vízellátására készített úttörő terve a világháború miatt nem valósulhatott meg. A sík területen fekvő és vízfolyásoktól távol eső hazai városok csatornázása című tanulmányát a hazai mérnökegylet aranyéremmel tüntette ki. (f Budapest, 1953. január 28.) 1859. Wachtel Dávid orvos, egyetemi tanár - a gyógyforrások kihasználtságának vizsgálatára Alexander von Bach belügyminisztertől kapott megbízatását teljesítve - Sopronban megjelentette az Ungarns Kurorte- und Mineralquellen c. művét, amelyben felhívta a figyelmet a fürdőhelyek elhanyagoltságára. A Fehér-Körös Gyula-békési átvágásával a korábbi Holt-ág, mint Élővíz-csatorna belvízlevezető csatornává vált. Klasz Márton királyi főmérnök tervet készített a Duna bal parti (Ócsától Nádudvarig terjedő) területei belvizeinek levezetésére. A belvízcsatornák számára két dunai betorkollást tervezett: egyet a dusnoki Vajas-toroknál és a másikat Bajánál. A tervet, - amely Főmérnöki jelentés a balparti Dunugátról és a Turfán-Oijeg vizének lecsapolásáról címmel nyomtatásban is megjelent Pesten - akkor nem valósították meg, de amikor 1870-ben az ármentesítő töltéseket nagyobb méretekkel kezdték kiépíteni, még a társulat megalakítása előtt hozzáfogtak az általa javasolt levezető csatornák kiásásához. Az építkezést a vidék legnagyobb birtokosa, a kalocsai érsekség is szorgalmazta. Az ivóvíz iránti fokozott igény kielégítésére Aix-en- Provence dél-franciaországi város közelében megépítették az első modem völgyzáró gátat. 1 860. február 25. * Kajunger Mihály (Budapest), gépészmérnök, a fővárosi vízművekigazgatója 1895-1924. között, (f Budapest, 1924. április 5.) 1860. Elkészült a Bodrog-szabályozás tetve, amelynek célja a folyó kártételei elleni védekezés és a medervándorlás megszűntetése volt. A munkákat 1860-1890 között végezték el.
