Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1861-1862 1861. december 4. A Balaton szabályozásával kapcsolatos érdekek egyeztetésére az udvari kancellária ifj. gr. Zichy Ferencet bízta meg a vízszabályozási királyi biztosi feladatokkal. 1861. Nagy méretű vízrendezési munkálatokba kezdett az 1859-ben alakult Marcalszabályozó Társulat. J kdük Ányos, a Pesti Egyetem fizikatanára elkészítette a világ első dinamóját, amely hat évvel előzte meg Werner von Siemens hasonló találmányát. A jEDUK-féle úgynevezett „egysarki villa- mindító” az egyetem fizikaszertárában elhelyezve ismeretlen maradt a külvilág előtt. Átadták a forgalomnak a Duna-Száva-Adria vasútvonalat, amely a Balaton déli partján vezetett végig. A vasúti forgalom megjelenése a tó partján egy új fejlődési szakasz kezdete volt. A „Mátyás király” gőzhajó vízrebocsátásával felavatták a mohácsi gőzhajókikötőt. 1 862. május 1 8. Az emigrációban élő Kossuth Lajos egy olasz lapban közzétette a dunai államszövetségről szóló elgondolását, amely szerint a Duna-tájon élő kis nemzetek egyenként védtelenek, de szövetségben hatalmas 30 milliós államot alkothatnának. augusztus 28. A Balaton szabályozásában érdekeltek részére ifj. gr. Zichy Ferenc, királyi biztos Balatonfüredre értekezletet hívott össze, amelyen megállapodás született a tó szabályozásával kapcsolatos főbb célok tekintetében. Ezek szerint a Balaton és a Sió mentén húzódó mocsarakat ki kell szárítani, a tó déli partján vezető vasútvonalakat védeni kell az áradásoktól; a Dunát és a Balatont összekötő hajózható csatornát pedig meg kell építeni. november 20. * Zawadowski Alfréd (Temesvár) jogász, statisztikus. A Magyarország vizeinek statistikája c. munkájában (1911) összefoglalta a hazai vízfolyásokra vonatkozó értékes, zömében 19- századi adatokat. A mű mindmáig felbecsülhetetlen adatforrás a vízgazdálkodási tervezés, statisztika és a történettudomány számára, (f ? 1935. november 23.) Árvíz vonult le 1859-ben a Temes-Béga völgyében, amely mintegy 1720 km2 területet öntött el. A katasztrófa hatására az akkori Béga-csatorna kir. művezetőség főnöke, Háky Dániel tervet készített a Temes és a Bé- ga völgyének a rendszeres elöntésektől való megóvására. Ebben új gondolatként szerepelt az árhullámok tetőző hozamának csökkentése egy erre kijelölt terület, az űn. „mérséklő medence” (mai néven szükségtározó) elárasztása révén. Szükségtározó? Gyászol az ország I860, április 8-án a Bécs melletti Döblingben elhunyt Széchenyi István gróf, a 19. század első felében megindult reformmozgalom legjelentősebb személyisége, az átfogó hazai folyószabályozások kezdeményezője és szervezője. Ekkor pusztított Magyarországon az elmúlt 200 esztendő legnagyobb aszálya. A természeti csapás egyik okát számosán a Tisza szabályozásában látták, mivel - véleményük szerint - az összefüggő vízfelület összezsugorodása a csapadék csökkenését vonta maga után. Az aszály az öntözési törekvések fellendülését hozta. A Helytartótanács Herrich Károllyal tervet készíttetett a Hortobágy öntözésére Tisza-Hortobágy-Körösi öntözési és hajózási csatorna címmel, de a tervet a bekövetkező csapadékosabb évek miatt az érdekeltek félretették. Ugyancsak az aszály játszott közre abban, hogy a Sárvíz völgyében a Nádor-csatorna Társulat kebelében megalakult az „Öntöző Zsiliptársulat”, amely az egyik első öntözőtársulat volt hazánkban. A Sárvíz-csatornán összesen 8 öntözési célra szolgáló zsilipet épített, melyekkel a vizet a részben tőzeges rétekre terelték. A vándorló folyómeder - a Felso-Duna-szakasz problémái A Kárpát-medence vízrendszerében kevés olyan földrajzi táj akad, amelynek természeti viszonyai az emberi beavatkozás nyomán olyan gyökeresen megváltoztak volna, mint éppen a Pozsony és Komárom közötti 200 kilométeres Duna-szakasz és környezete. A folyó - ezen a szakaszán lényegesen kisebb esésű vidékre érve - az évezredek alatt hordalékának jelentős részét e tájon rakta le. Hordalékának kúpján azután minduntalan változtatva folyásának főirányát, számtalan kisebb szigetet, mellékágat hozott létre. Amikor egy-egy falu népe a település partjait vesszőfonással és sövénnyel védte a folyóvíz romboló munkájával szemben, vagy körtöltéseket építettek ki - akkor az érintettek az árvédekezés első lépéseit tették meg. Az átfogó szabályozások végrehajtására a helyzet azonban a 18-19. század fordulójára kezdett beérni. A napóleoni háborúk konjunktúrája felverte a mezőgazdasági termények - elsősorban a gabona és az élőállat árát. A földművelés kiterjesztését a kiszámíthatatlan 1863 nyarának aszálya
