Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Elképzelt jelenet, Vásárhelyi és Széchenyi a Tisza-szabályozás megkezdésének helyszínén honvédseregnek nagy szüksége volt műszakilag képzett emberekre, akik esetenként nemcsak rohamozni tudtak, hanem tüzérként ballisztikai számításokat is elvégeztek, ha kellett, vagy tudták, miként kell olyan töltést építeni, amely nem a folyóvíztől, hanem sáncként az ellenséges fegyverek tüzétől védte meg a honvédeket. Az Institutum közel 70 éves fennállása alatt végzett mintegy 1300 mérnök között szép számmal léteztek vízmérnökök, de az ilyen néven nevezhető műszakiak nemcsak a vizek dolgával bíbelődtek, hanem ők voltak azok, akik a vasútépítési terveket készítették és a pálya- építési földmunkákat irányították, a birtokokat felmérték, utakat terveztek és építettek, stb. Aki az egyik nap vízépítő volt, holnap talán a vasutakhoz szegődött el és fordítva. Az említett 1300 fő közül hozzávetőlegesen 600-an lehettek olyan életkorban, hogy 1848-ban beállhassanak katonának. Persze jól tudjuk, hogy ennek csak a töredéke volt valóban a honvédsereg tagja, tehát körülbelül 100-120 fő. Emeljünk ki bizonyos típusokat közülük, s az ő sorsukat érintve adjunk képet mérnökeinknek a szabadságharc viszonyai közötti cselekvési lehetőségeiről. Vidéken dolgozó műszakiak egy részét nyilván váratlanul érte a forradalom kitörésének - a mai viszonyokhoz képest lassan terjedő - híre, s megpróbáltak hivatali helyükön maradni, amíg csak lehetett. Mások pedig már a fegyveres konfliktus kirobbanásának első napjaiban, tehát 1848 nyarának végén felcsaptak katonának. Ismét mások a felelős magyar kormányzat különböző adminisztratív posztjain állva vettek részt a szabadságharc eseményeiben. Ez utóbbiak egyik jellegzetes alakja volt Hieronymi Ottó Ferenc, aki 1823-ban szerezte mérnöki diplomáját a pesti egyetemen. Rövidesen állami szolgálatba lépve Vásárhelyi Pál munkatársa lett a Duna-mappációnál. A munkában igen kitüntethette magát, mert amikor Vásárhelyi az 1830-as évek elején megbízást kapott az Al-Duna-szabályozási tervek elkészítésére, majd a munkálatok vezetésére, a Helytartótanács HiERONYMit nevezte ki Vásárhelyi utódjának a dunai térképészet élére. A fegyveres szabadságharc kezdetekor, a visszavonult Széchenyi helyett intézkedő minisztériumi osztály-főnök, Kovács Lajos HiERQNYMit a hadsereghez küldte, ahol a felvidéki Fehér-Kárpátok legfontosabb hágójának számító nádasi szoros műszaki elzárását kapta feladatául. A munka elvégzése után továbbra is a közlekedési minisztérium állományában végezte munkáját. Az összeomlás után őt is letartóztatták és a 1848-1850 1848. A leghosszabb ideig tartó Dráva-árvíz Varasánál 34 napig fenyegette szakadással a töltést. Az év közben a Bodrogon, Ondaván, Latorcán és az Ung folyón olyan alacsony vízállás volt, hogy az állami és a társulati vízmércék „0” pontját ettől kezdve az 1848. évi kisvíz szintjének megfelelően határozták meg. 1 849. január 1 5. * Darányi Ignác (Buda) jogász, agrárpolitikus, akadémikus, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának titkára, később földművelésügyi miniszter, (f Budapest, 1927. április 27.) augusztus 1 3. GöRtxt Artúr tábornok a honvédsereg főerőivel Világosnálfeltétel nélkül letette a fegyvert. 1 850. május 30. * Lanfranconi, Grazioso Enea (Pellio - Lombardia) mérnök, műgyűjtő. Pozsonyban letelepedve megvásárolta a dévényi kőbányákat, s a kőszállítás elősegítésére saját költségén vízrajziig is felmérte a Duna Dévény-Gönyű közötti szakaszát. Fő nmnkiyi Magyarország ármentesílése címmel 1882-ben jelent meg Budapesten, (f Pozsony, 1895. március 9.) június 16. _____________ Császári nyílt parancs intézkedett a Tiszavölgyi Társulat feloszlatásáról, és a Birodalmi Építési Igazgatóság felügyelete alatt Pesten működő Tiszaszabályozási Központi Biztosság felállításáról. A Biztosság vezetőjének gr. Szapáry Józsefet, a jogi ügyek felelősének pedig Vayay Andrást nevezték ki. E szervezet feladatát képezte a tiszai vízmunkák folytatása Herrich Károly műszaki irányításával. július 6. _______________________________ * Kvassay Jenő (Buda) vízmérnök, a magyar vízügyi szolgálat kimagasló alakja. 1880-tól az általa szervezett Kultúrmérnöki Hivatal, majd 1889-től az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal vezetője. Nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása (1885), az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötőkés a budapesti szabadkikötő megépítését, valamint szorgalmazta a dunai víziközlekedés fejlesztését, (f Budapest, 1919- június 6.)
