Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1847 1 847. január 1 3. f József nádor, a hazai vízmunkák előmozdítója, a Tisza-szabá- lyozás erős támasza. (* Firenze, 1776. március 9 ) március 21-27. A Tiszavölgyi Társulat Pesten megtartotta III. nagygyűlését, amelyen a tagtársulatok képviselői a Társulat alapszabályait, valamint a folyó munkálatok pénzügyi feltételeit, ill. a haszonarányos kivetési mód különböző megoldásait vitatták meg. A társulatok beszámoltak az addig végzett munkákról: 14,91 km töltés és 0,79 km átvágás épült meg. május 14. Győr és Sopron vármegyék vitái a területükön áthaladó vizek szabályozása tekintetében annyira ellentétesek voltak, hogy kérték gr. Széchenyi Istvánt, vállalja el a szabályozások irányítását. A Kancellária ezen a napon járult hozzá, hogy Széchenyi kezébe vegye a Felső-Duna és a Rába szabályozásának ügyét. július 1. Debrecenben, Szentiványi Vince elnöklete alatt megtartotta első ülését a Tisza-szabályozás ügyében életre hívott Nádori Bíróság, amelynél azt a közel 80 birtokost perelte be a Tiszavölgyi Társulat, akik nem fogadták el a rájuk kirótt ártéri költségfelosztást. szeptember 1. Átadták rendeltetésének a Pest-Szolnok közötti vasútvonalat. szeptember 20. A Helytartótanács határozata alapján Pest városának tanácsa végzést hozott, s ezzel életbe lépett Pest első csatornázási szabályrendelete, amely egészen 1907. február 1-éig volt érvényben. október 14. * Fekete Zsigmond (Sólyom-Fekete] (Torda) mérnök, ország- gyűlési képviselő. 1884-től a Felső-Duna szabályozási munkáinak vezetője, majd az Országos Vízépítési Igazgatóság folyócsatornázási osztályának, utóbb vízrajzi osztályának vezetője volt. 1893-1901 között a Földmívelésügyi Minisztérium dunai osztályának főnökeként kidolgozza a magyar folyók csatornázási terveit. 1904-től haláláig a magyar vízrajzi szolgálat főnöke volt. Mint szakíró behatóan foglalkozott a vízhozammérések elvi kérdéseivel, valamint az ország koraközépkori vízrajzának történetével, (f Budapest, 1914. március 1.) TISZA- SZABÁLYOZÁS 4x Aekében x r t A. Tír. Kassai kerület igazg. mérnöke t t. bird. A' Tisza térképével. „yom.l.U Ellinger Jé " o s " » '■ Egy alternatív elképzelés Lám Jakab ungvári mérnök a Tisza-völgy vízbajait az árvizek megosztásával, azaz megkerülő csatornák építésével kívánta megoldani. A gondolatot főként a Tisza felső szakaszának birtokosai támogatták, mint a Vásárhelyi-féle koncepció alternatíváját. Lám elképzelését 1846-ban jelentette meg. „Eszmetöredékek. Gr. Széchenyi István a Tiszavölgyi Társulat pesti alakuló ülésére készülve foglalta össze gondolatait a tiszai vízmunkákról, s ezeket még az első, 1846. januári nagygyűlés előtt nyomtatásban is megjelentette Eszmetöredékek... címmel. A Tisza-völgy problémáit Széchenyi az alábbi körülményekben látta: 1. „Roppant vízmennyiség”, azaz áradáskor a Tisza és mellékfolyói egész országrészeket képesek elönteni és víz alatt tartani. 2. „Aránylag felette csekély eset”. Az itt kanyargó folyók olyan kis eséssel jutnak a befogadóba, hogy emiatt medrüket minden magasabb vízállásnál változtatják, hatalmas kanyarokat írnak le. 3. Jobbadán alacsony partvidék”. Az alacsony partok sehol nem állják igazán útját a folyók kiáradásának. 4. „Vásárhiány, melly miatt nem adhatni el a fölösleget.” Ez a kereskedelmi lehetőségek teljes hiányára utalt, aminek szinte egyenes következménye a: 5. „Dologtalanság.” 6. „Földnek csekély becse.” 7. „Paradicsomi egyszerűség.” 8. „Egymás ellen álló érdek.” 9. „Tán, de csak tán, népesedés híja.” Ami a szabályozás fő feltételeit illette, Széchenyi a következőket állította sorba: 1. „Kimerítő mérnöki terv”. Ez alatt persze a jó alapelgondolást érthette, mert az számára is nyilvánvaló volt, hogy a kezdet kezdetén egy minden részletre kiterjedő műszaki alkotást nem lehet letenni az asztalra. 2. „Lehető legnagyobb egység ezen tervek alkalmazásában”. Az egység biztosítékát egy hatékonyan működő központi szervezetben, a későbbi Tiszavölgyi Társulatban látta. 3. „Egy parancsoló és számos szótfogadó”. E kérdésben úgy vélte, hogy aki a terveket készítette, az legyen a kivitelezés irányítója is, mert egyébként „mindig valami egyenetlenség támad”. 4. „Kész Cassa”, vagyis folyamatosan rendelkezésre álló pénzügyi alap, s végül 5. „Mindig éber és szorosan egybehangzó felvigyázat a végbevitt munkák jó karbani tartására”. Nemcsak az eddigiek, hanem ez utóbbi feltétel is legalább annyira időszerű napjainkban, mint volt az Széchenyi korában. Deák adomája a Tiszáról A képviselőház egyik osztályában a vízszabályozásról szóló törvényjavaslat egy szakaszát az öregúr a következő adomával illusztrálta: „Kölcsey beszéld nekem, hogy egyszer az Alföldön utaztában egy folyóhoz ért: - Miféle víz el atyafi?- kérdé a kocsistól. - Hát ez uram a Tisza!- A Tisza? Óh lehetetlen!Hisz az messze van innen!- De instálom, furcsa egy víz ám ez a Tisza; inkább tesz messze földre kerülőt, minthogy felfelé fusson a begynekT (Vasárnapi Újság, 1871. május 28.)
