Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

HORVÁTH a víz mozgásának törvényszerűségeit kutatta. Ezért használt Morse-gépet, és szerkesztett az adatok feldolgozásához olyan berendezést, melynek segítségével a szalag időjeleit század másodpercnyi pontossággal tudta leolvasni.

85 Elsősorban a hidraulikusok régi problémái — a függélysebességi görbe alakja, a középsebesség és a felszíni sebesség viszonya, stb. — foglalkoztatták, s egész munkájában a még mindig nagytekintélyű Gothilf HÄGEN professzor tanításait* (1844) cáfolta. Éppúgy mint VÁSÁRHELYI (de anélkül, hogy hivatkozott volna rá) vízszintes tengelyű parabolával jellemezte a sebességek függőleges irányú eloszlását, de elméleti beállítottsága ellenére is kimodta: ,,A parabola képlete . . . csak durva megközelítéssel adja meg az észlelés adatait, . . . rendetlen alakú, hol folytonosan, hol rögtön változó keresztmetszetekkel bíró folyóknál, mint ... a mi esetünkben is a Dunánál a víz mozgásának tüneménye elméletileg nem állapítható meg és a sebesség változásának meghatározásánál az empíria tág terére vagyunk utalva."

86 HORVÁTH hidrometriai állomása (17. kép) tisztán kutatási célokat szolgált. A mérő* HÄGEN szerint a folyóvíz maximális sebessége, szélcsendet feltételezve, minden esetben a felszínen van; valamint a mederfenékhez közeleső vízrétegekben a sebesség csökkenése feltűnően gyors. HORVÁTH Ignác bizonyos méréseket és számításokat kifejezetten azért végzett el, hogy HÄGEN hipotéziseit ellenőrizze, mert a világhírű tudós esetleges tévedései éppen nagy tekintélyénél fogva okozhattak zavart a tudományos világban. 17. ábra. HORVÁTH Ignác hidrometriai állomása