Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

emésztéséhez a víz sebességét egy úszó test által kell kipuhatolni, legalább a folyó sodorvonalában". Az utasítás kellő összhangban van RAUSCH idézett könyvének egyik megállapításával, mely szerint: ,,. . . igaz ugyan ... hogy ily módon csak megközelítő értékekhez jutunk, de többre nincs is szükség, mivel . . . nagyobb folyóinknál csak azt szeretnénk tudni, van-e akkora szelvényünk, hogy áradásaik vízhozamát a kiöntés veszélye nélkül elszállíthassák". Az e korból származó levéltári anyagok között kutatva kevés olyan akad, melyben a sebességmérés gyakorlati lebonyolítására vonatkozó utalások is előfordulnak. E ritka kivételek közé tartozik HOLECZ András Bodrog vármegye mérnökének 1828-ban „Bericht Über die Nivellirung des Theisz Flusses . . ." (Tudósítás a Tisza folyó szintezéséről)

22 címmel papírra vetett feljegyzése, melyben szintezési munkálatokon túl beszámol az 1820-as években végzett tiszai vízsebességmérésről: „Ez a művelet (talán minden hidraulikai előmunkálat között a legnehezebb) a jelenlegi vállalkozás során a következő módon hajtatott végre. A vízfelszín sebességének mérésére egy belül üres, rézből készült gömbúszót használtak . . . a mélység mérését egy 15 font [megközelítőleg 8,4 kg] súlyú tömör acélgolyóval, a folyammeder szélességét pedig egy 125 öl [237 m] hosszúságú,ölenként beosztott és a víztükör fölé kifeszített sodronykötéllel mérték . . . A mederszelvény felvételét a lejtméréssel és a folyó sodorvonalának kipuhatolásával egyszerre, azzal egyidőben végezték, hogy a redukciónál minél kisebb nehézséggel kelljen számolni. Igy aztán a vízszínesés felvételének idején feljegyzett különböző vízállásokat mindenütt az 1820as év legkisebb vízállására redukálták, ennek megfelelően minden mérési adatot, amely a valóságos mérésnél alacsonyabb, vagy magasabb értékkel bírt, erre a vízállásra vonatkoztattak. A redukálásra a következő megfontolás szolgált alapul: a sebességek arányosak a magasságok négyzetgyökeivel. A középsebességet minden függélyben az Eytelwein-féle képlet segítségével számolták, ahol v a középsebességet, c a felszínen mért sebességet és h a hozzá tartozó mélységet vagy magasságot jelzi." A vízhozam kiszámításának menete tehát a következő volt. A felszínen egymástól 60-60 láb [kb. 20 m] távolságban úszóval megmért felszíni sebességet, csakúgy mint a valóságban mért mélységet az 1820-as év legalacsonyabb vízszínéhez viszonyították a következő képlet segítségével: v = c [1-0,004 h) mért ± A/7 = h red ahol VQ = a felszínen mért sebesség