Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
A függély középsebességét a már említett Eytelwein-féle összefüggésből állapították meg: "közép-"o red< 1-°< 004/j red> A vízhozamot a középsebességek és a hozzájuk tartozó szelvényterületek szorzatainak összege adta. HOLECZ a mérések eredményeiről a következőket írja: „A Tisza folyó Bura és Tokaj közötti szakaszának vízemésztését tekintve két részre osztható, egyrészt Burától a Sajó beömléséig, másrészt a beömléstől Tokajig terjedő szakaszra . . . A Sajó beömlése alatt a jelenlegi munkálatok során 78 keresztszelvényt vettek fel, s ugyanennyi vízemésztést számoltak ki, s minden szelvény adatának egybevetéséből állapították meg a 6626,774 köbláb [209,2 m 3 /s] átlagos vízemésztést. A Sajó beömlése felett Tokajig 36 keresztszelvényt mértek meg, s az előzőekhez hasonlóan a szelvényekhez tartozó vízemésztéseket egybevetve a Tisza e szakaszára 5803,495 köbláb [183,2 m 3 /s] közepes emésztés adódott, a Sajó folyó vízemésztését pedig 726,696 köblábnak [23 m 3 /s] találták Együttesen tehát 6530,191 köbláb [206,2 m 3 /s]. A fentiek alapján a Sajó beömlése feletti és alatti szakaszán talált vízemésztések különbsége 100 köblábat [3,2 m 3 /s] tenne ki. MEGYJEGYZÉS: A Sajó vízemésztését csak a szintezés idején talált vízállás alapján számolták ki, s ezt annakidején a Tisza vízállása eléggé visszaduzzasztotta, ennek következtében a Sajó vízhozamát kisebbre vették, s mivel a Sajó a Tiszába torkollás előtt már kismértékű Tisza duzzasztás esetén is Kesznyéten felett néhány száz Ölnyire kifolyik — ez a víz a betorkollás alatt jut a Tisza medrébe. Miután a Tisza visszaduzzasztó hatása igen messze terjed, a Sajó vízemésztését szükséges volt Köröm felett megmérni. A Sajó vízemésztése magas vízállásnál nemigen maradt el a Bodrogétól. A Tisza legnagyobb vízemésztését a Sajó betorkollása felett mérték, éspedig 1823-i vízár alkalmával, mint az az előzőekből ismert, s a vízállás oly magasságot ért el, mint amilyent a tavaszi vízáradáskor szokott elérni." HOLECZ itt ismerteti a mérési eredményeket, majd megállapítja: ,,Az emberek belátták, hogy a tisztán elméleti úton kiszámított legnagyobb vízi emésztés nem egyezik a valósággal, és ebből a meggondolásból kiindulva a Sajó betorkollás alatt megmért Tisza szelvénynél és magánál a Sajónál is felhagytak az ilyen számításokkal . . . mivel a számítás éppúgy különböző [hibás] eredményeket szolgáltatott, mint maga a szabályozatlan folyómeder." Szinte természetes, hogy az úszókkal végzett felszíni sebességmérési kísérletek, valamint az egy adott vízállásra vonatkoztatott vízhozam számítási módok rendre kudarcot okoztak olyan esetekben, amikor segítségükkel kívánták megállapítani egy-egy folyó meghatározott szakaszán levonuló víztömeg pontos nagyságát.
