Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

57. ábra. WEISSMAHR József sebességmérő szárnya Integráló mérésnél a vitorlára a tengelyirányú vízsebességen kívül a lebocsátás ill. a felhúzás sebessége (az ún. műszersebesség) is hat. A kétféle erőhatás eredője ferde irányú rááramlásnak felel meg, amely annál nagyobb mértékben tér el a tengelyirányútól, minél nagyobb a műszersebesség. Ha a szárnyat rúdra erősítve használják, akár felülről lefelé, akár ellenkező értelemben, de azonos sebességgel integrálnak, a rááramlás szöge mindkét esetben azonos nagyságú és csupán előjelben különbözik. Az ellentétes értelmű műveletek azonos eredményt adnak, azonban a ferde rááramlás meghatározott mértékének megfelelő egyenletvonalat használva sem hibátlant, mert ha a műszersebesség állandó is volt, a vízsebesség a függélyes minden pontján más és más: eredőjük hajlásszöge változó. WEISSMAHR ki is mondja az ítéletet: ,,az integráló sebességmérést e szempontból is, mint elvileg helytelen módszert kell jellemeznünk". A kötélre erősített szárnnyal végzett integráló mérést további hibák is terhelik. Felülről lefelé haladó mérésnél a kötél terhelősúlyának hatását a műszersebesség négyzetével és a terhelő test vízszintes vetületének nagyságával arányos, felfelé ható erő csökkenti. Ellenkező értelmű mérés esetén, a víznyomás ellenében haladva, a kötél terhelése ugyanolyan mértékben megnövekszik. Leeresztés közben a kötél nagyobb mértékben tér el a függőlegestől, mint felhúzás közben. A vitorlatengelyre pedig leeresztés közben ellentétes értelmű erő hat. Nyilvánvaló, hogy az integráló mérés eredményei annál jobban megközelítik a pontonkinti mérés eredményeit, minél sebesebb vízben és minél kisebb műszersebességgel dolgozunk;