Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok

tűk. A kísérletek célja lehet hiányzó elméleti alapok vizsgálata, üzemi vízrendezési technológiák megalapozása, ill. ezek félüzemi körülmények közötti kipróbálása. A vízrendezés terén a következő' kísérleti területek hoztak jelentős eredményeket:

— a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont kezelésében a Fancsal—Felső- gagy kísérleti terület;

— a VITUKI és a DATE Karcagi Kutatóintézete kezelésében a karcagpusztai, a nádudvari és az abádszalóki kísérleti terület;

— a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kezelésében a gödöllői, a kisújszállási és a marton vásári kísérleti tér;

— a GATE Kompolti Kutató Intézete kezelésében a kerecsend—albertmajori talajerózió-kísérleti állomás.

2.4.

A mértékadó vízhozam meghatározásának módszerei

A mértékadó vízhozam meghatározása a vízrendezési tervezéshez, azaz a vízelvezető elemek hidraulikai méretezéséhez szükséges. Mértékadónak tekintjük a különböző módszerrel kapott lefolyások (vízhozamok) szélsőértékeit. Megállapításuk a vízrendezési tervezés alapja.

Az alkalmazandó módszer kiválasztását alapvetően a felhasználói cél (mire van szükség), a rendelkezésre álló adat és nem utolsósorban a vízrendezési feladat határozza meg. Ugyanis, ha a vízfolyásrendezés a feladat, akkor nyilvánvalóan a mértékadó tetőző vízálláshoz tartozó vízhozam meghatározása a cél. Területi vízrendezési tervezés esetén (kis- és nagytérségi melioratív vízrendezés) nem az árhullám tetőző vízhozamának, hanem az adott területre vonatkozó fajlagos mértékadó vízhozam meghatározása a vízrendezési tervezés célkitűzése.

A magyarországi vízügyi gyakorlatban az esőből keletkező árhullámok jellemzőinek meghatározására használatos módszerek három csoportba sorolhatók:

Az első csoportba azok a tapasztalati módszerek tartoznak, amelyek nagyszámú adat feldolgozásával készült képletek, nomogramok használatán alapulnak. A második csoportban a fizikai modellek találhatók, amelyek csak nagyobb matematikai fel- készültséggel és számítógép alkalmazásával használhatók. A harmadik csoportba azok a statisztikai módszerek sorolhatók, amelyek 6 évnél hosszabb vízhozamadatsorok feldolgozásával szolgáltatják az eredményeket. Az észlelési adatsorok időtartamának növekedésével a statisztikai módszerek, az összpontosított helyszíni megfigyelések műszaki feltételeinek és a számítógépi lehetőségek bővülésével a fizikai modellek kerülnek előtérbe. Ennek ellenére (pl. nagy mennyiségű munka esetén), az időközben ugyancsak tökéletesedő tapasztalati módszerek is megtartják jelentőségüket.

56