Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai
A különböző talajtípusok vízrendezési szempontból való megítélésének egyik fontos tényezője a talaj fizikai tulajdonságainak ismerete, a fizikai talajféleség meghatározása. Meghatározásának módszereit (a mechanikai összetétel, a talaj kapilláris vízemelése, az Arany-féle kötöttségi szám, hidroszkóposság meghatározása) szabványosították. A talajok kémiai tulajdonsága a vízrendezés szempontjából is fontos. Mivel azonban az üzemi vízrendezéssel vagy a meliorációval összefüggő kémiai talajjavítási módszerek bemutatása nem célunk, a talaj kémiai tulajdonságai közül csak a vízrendezés műszaki megvalósításával kapcsolatos ismereteket foglaljuk össze. A talaj kémhatása abból a szempontból fontos, hogy az általában már önmagában is jelzi az esteleg káros kémiai tulajdonságokat (pl. a nagy sótartalmat). A talaj nagy sótartalma többféle hatást válthat ki. Különösen akkor csökkenti a talaj vízáteresztő képességét, ha a kicserélhető nátriumtartalom szintén nagy. Sós talajok vízrendezésekor, főként ha a só kimosása is cél, különleges módon kell eljárni. Az erre a célra tervezett vízrendezési létesítmények készítésének külön szabályai vannak. Kedvezőtlenül befolyásolhatja a nagy sótartalom a talaj állékonyságát is. A vízrendezés (elsősorban a talajcsövezés) szempontjából fontos a talaj vastartalmának ismerete is. A nagy vastartalom az okkeresedés veszélyét rejti magában, aminek az a lényege, hogy a talajban levő vas oxidálódva kicsapódik a műszaki létesítmények felületén (pl. a dréncsövekén), és eltörni a nyílásokat. 32
