Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai

(Wp) és a plasztikus index (7p=lEL—lEp). A folyási határ az a víztartalom (%-ban), amelyet meghaladva a képlékeny (kötött) talajtípus a folyás állapotába kerül. A plasztikus határ pedig az a víztartalom (%-ban), amely mellett a talaj képlékeny (sodorható) állapotba kerül. Ezek egyrészt minősítik a talajt (talajosztályozás, belvíz-veszélyeztetettség), másrészt figyelmeztetik a vízrendezés végrehajtóját (tervezőt, kivitelezőt, üzemeltetőt) a termőtalajok vagy a talajból készült műszaki létesítmények állagváltozásaira.

A harmadik jellemző paraméter a hézagtérfogat (n), vagy helyette a hézagtényező (e). Mindkettő a talajszemcsék közötti hézagok arányát mutatja a szemcsék tömegéhez viszonyítva. A talaj hézagterében van lehetőség a viszonylag szabad (csőszerű) gravitációs vízmozgásra („szabad szivárgásra”).

1.3.2.

A vízrendezés talajtani alapjai

A talajok genetikai fejlődésében az éghajlati viszonyok és a víz játszik fontos szerepet. A talajrenszertani fő típusok áttekintésekor is kitűnik e két tényezőcsoport döntő hatása (1-12. ábra). Vízrendezéssel lényegében mindkét tényezőcsoportra hathatunk, tehát a talaj fejlődésének folyamatát befolyásolhatjuk.

A vízrendezés szempontjából legfontosabb talajtulajdonság a talaj szerkezete, polidiszperz rendszere. A talajban levő pórusok teszik alkalmassá a talajt a víz befogadására, tárolására, továbbvezetésére. A vízrendezés egyik legfontosabb feladata a talaj tulajdonságainak olyan módon való befolyásolása, megváltoztatása, hogy a talajt a vízbefogadásra, a víztárolásra, a víz vezetésére vagy a víz leadására (a talaj típusától, tulajdonságaitól függően meghatározott célok szerint) még alkalmasabbá tegye.

1-12. ábra.

Talajrendszertani fő talajtípusok

31