Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai
1.3. A vízrendezés talajmechanikai és talajtani alapjai A területi vízrendezési beavatkozások során a kistérségek (üzemi táblák) vízrendezése a talaj fizikai és vízgazdálkodási jellemzőinek, paramétereinek ismerete nélkül ma már elképzelhetetlen. Ezért van szükség — a gyakorlati alkalmazhatóság (tervezés, kivitelezés, üzemelés, fenntartás stb.) érdekében — az alapvető talajfizikai és talajtani paraméterek ismertetésére, az alapvető vizsgálati módszerek bemutatására. 1.3.1. A vízrendezésben alkalmazható talajmechanikai paraméterek A talajmechanikai (talajfizikai) paraméterek megállapítása a talajok mechanikai viselkedésének (zsugorodás, duzzadás, folyás, pergés), mechanikai összetételének (szemszerkezet, plasztikus tulajdonságok) és a víz mozgási lehetőségének (áteresztő képesség) megismerése, valamint a talajok minősítése (osztályozás) miatt szükséges. Meghatározásukat rendszerint szabadföldi fúrásminták laboratóriumi vizsgálatával végzik. A vízrendezésben alkalmazott legfontosabb talajfizikai paraméter a talajok szemszerkezetének eloszlása, amely a szemeloszlási görbével ábrázolható (1-11. ábra). A szemeloszlás megmutatja, hogy a talaj vagy talajminta milyen szemcsefrakciókból áll, azaz a különböző d szemcseátmérők (mm-ben) milyen tömegszázalékban vannak jelen. Jellemző paraméter a d10 hatékony szemcseátmérő, amely a finomfrakció-elő- fordulás alsó (tehát meghatározó) korlátjáról tájékoztat. Jellemző (származtatott) mutató az U=d60/d10 egyenlőtlenségi együttható, amely a talaj granuláltságának mértékét mutatja meg. Egy másik igen fontos paramétercsoportot alkotnak a talaj különböző víztartalmához tartozó határértékek és indexek. Ezek a folyási határ (fVjJ, a plasztikus határ 1-11. ábra. A talajok szemeloszlási görbéjének általános alakja és jellemzői 30
