Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai
A műtárgyakban végbemenő vízmozgást tehát két fő csoportba sorolhatjuk: — szabad felszínű átfolyás vagy átbukás, — nyomás alatti átfolyás. Az előbbi esetre a meder fajlagos energiatartalmának megváltozása, a Bernoulli- és az energiaegyenlet az érvényes. Az utóbbi esetre a felvízi energiatartalom és a csőhidraulikai szempontok (helyi veszteség, ill. súrlódási ellenállás) a jellemzők. A hegy- és dombvidéki vízrendezéskor alapvetően három méretezési típuseset fordul elő: a fenéklépcső, a csőáteresz és a kis hidak hidraulikai méretezése. A fenéklépcsők hidraulikai méretezésének alapegyenlete a következő (1-7. ábra): 2?i = Qx_ Ah'fhy ( B0 + 2 F0\ Ah' ) (1-14) ahol B1 a szelvény szélessége a partélek magasságában, m; Qx a vízhozam, m3/s; Ah' az F szelvényhez tartozó vízmélység, m; hv a sebességmagasság, m (értékét becsléssel határozzuk meg); B0 az F szelvényhez tartozó fenékszélesség, m; F() a fenéklépcsőhöz tartozó szelvényterület, m2. A csőátereszek hidraulikai méretezésekor a duzzasztás összetevőit kell összesíteni: Ah —- AhbA~AkA-A/tj-\-Aha, (1-15) ahol Ah a teljes duzzasztás, m; Ahb a felső csőfej duzzasztása (belépési veszteség), m; Ahk az alsó csőfej duzzasztása (kilépési veszteség,) m; AhM az egyenes csőszakasz duzzasztása (hosszmenti veszteség), m; Ali.t az akna duzzasztása (helyi veszteség), m. Egy 0,6 m átmérőjű, körszelvényű csőáteresz esésveszteségeinek számítására az 1-8. ábrán mutatunk be grafikus segédletet. A mederszűkítés okozta duzzasztás grafikus úton való meghatározására — trapézszelvényű mederben — pedig az 1 -9. ábrán mutatunk be példát. 1-9. ábra. A mederszűkítés okozta duzzasztás trapézszelvényű csatornában (o a belépés előtti átlagos vízsebesség (v) és átlagos vízmélység (y) értékéből számítható paraméter (co = v*l2gy); g gravitációs gyorsulás 27
