Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai

i C

1-3. ábra.

Összegyülekezési folyamat hegy- és dombvidéken

a) a vízgyűjtő terület keresztmetszete; b) a vízhozam időbeli változásának grafikonja: 1 talajfelszín; 2 befogadó vízfolyás; 3 teljes csapadék; 4 az árhullámot kiváltó hatékony csapadék; 5 felszíni lefolyás; B beszivárgás; C csapadék, Sz felszín alatti szivárgás; L felszíni lefolyás; a Q, Qu Q-,, Qu, Q22, Ő23 magyarázata a szövegben

A talajfelszín magasabb pontjaira jutó csapadék a felszínen lefolyik, egy része beszivárog, ill. elpárolog, más részei bizonyos ideig a növényzeten és a talajon tározódnak.

A felszínen lefolyó vízmennyiség a befogadó vízfolyás medrébe jut, ezt azonban a felszín alatti lefolyás vagy hozzáfolyás is kiegészíti. A csapadék eső vagy hó alakjában kerül a felszínre. Csapadékos időszakban a felszíni lefolyás zöme a csapadékból, száraz időszakban a felszín alatti hozzáfolyásból táplálkozik. Minden csapadékeseményt az árhullámok levonulása kísér, amelyekben jól elkülöníthetők a felszíni és felszín alatti lefolyásból származó vízhozamok. Az 1-3. ábrán is látható, hogy a teljes vízhozam (0) a felszíni lefolyás vízhozamából (01) és a felszín alatti lefolyás vízhozamából (02) tevődik össze (Q = Q1 + Q2)- A felszín alatti lefolyást azonban további három vízhozamrészből: a közvetlen felszín alatti lefolyásból (Q2i), az előző árhullámokból (022) és a megelőző csapadékokból származó vízhozamok (023) alkotják (02=021+022 + 023)- Az ábrán feltüntettük az árhullámot kiváltó és a lefolyásképző (hatékony) csapadékokat is.

19