Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
1. Fehér Ferenc–Ondruss Lajos: A vízrendezés alapjai
Vizterhelés (csapadékból, szivárgásból) ^ ^ ^ ^ ^ ^ i Elemi vízgyűjtő j 1-2. ábra. A Kienitz-félc elvi modell négy fázisa (Kienitz, 1974) teken a felszíni összegyülekezés részben fedett, burkolt területeken megy végbe, ahol a beszivárgás gyakorlatilag nulla, vagy részben burkolatlan közterületeken, ahol a beszivárgást el lehet hanyagolni, és kert jellegű területeken, ahol a folyamat a mező- gazdasági területeken lezajló folyamathoz áll közel. A mezőgazdasági területeken (mezőgazdasági táblákon) végbemenő összegyüleke- zési folyamat szabályozásakor egyre fontosabb szerepet kap a felszín alatti összegyülekezés. Ebben a mezőgazdasági terület feltalaja (a talajtól és a beavatkozástól függően 0,5...2 m mélységű talajréteg) vesz részt. Az összegyülekezési folyamat következő fontos része a csatornabeli vízmozgás. Ezt a vízmozgást, ha a kapcsolat a két egymás után következő csatorna között gravitációs, folytonosságot feltételezve (ez lehet a vízhozamok vagy a vízszintek folytonosságának feltétele), azonos hidraulikai alapelveken, a kölcsönhatásokat (így az alsóbb csatornaszakaszok visszahatását) is figyelembe véve lehet jellemezni. A sík vidéki vízrendezés napjainkig legkorszerűbb hidrológiai modellje az a rendszerhidrológiai modell, amelyet Kienitz állított fel (Kienitz, 1972; 1974.). A modell, amelynek lényegét az 1-2. ábrán mutatjuk be, a befolyásolt összegyülekezési folyamatot négy részre osztja. Az első részben (alrendszerben) a csapadékvíz hatására 17
