Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)
III. Az esőztető öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági kérdések és számítások
Az istállótrágyának esőztető öntözőberendezésekkel való szétosztását, illetve kiadagolását hazánkban még nem próbálták ki. A nyugati fejlett mezőgazdasággal bíró országokban azonban terjedőben van ez a módszer. Természetesen nem lehet szó a hazai értelmezésű istállótrágyának (tehát a szalma és bélsár alapanyagú istállótrágya) az esőztető öntözőberendezések csőhálózatában való továbbításáról és kis fúvóka átmérőjű szórófejeken át való kiadagolásáról. Az istállótrágyának esőztető berendezésekkel való kiszórásához, már magát az istállókat is ennek a célnak megfelelően kell berendezni. Az istállók megtervezésénél a legfontosabb célkitűzés az, hogy az istállózott állatok vizelete és bélsara az állások hátsó végén elhelyezett folyókába kerüljön. Lehetőleg minden szalma, vagy más szennyeződés nélkül. IC folyókák két olaszországi megoldását a 101. sz. ábrán mutatjuk be. Az állások végén beépített folyókákban félóránként, vagy óránként mintegy 30 — 40 1-nek megfelelő mennyiségű öblítővizet vezetnek be, hogy az az időközben felgyülemlett bélsarat és vizeletet az istálló és az esőztető berendezés nyomócsőhálózata közelében beépített tároló medencékbe mossa. (Az esetleges dugulások továbbítására jól használható a 101. sz. ábrán látható kis lapát.) Az így eltávolított trágya tárolására számos-állatonként és a leghosszabb tárolási időtartam hónapjainak megfelelően Cavazza szerint 1 — 1 m3 tárolótérre van szükség. Ez az Északolaszországi 231 lül. ábra. Istállótrágya gyűjtő folyókák
