Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)
III. Az esőztető öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági kérdések és számítások
86. táblázat A ráfordítás és a kiadott vízmennyiség viszonya Ha kiadott vízmennyiség a tervezett viznorma 100 ! 90 ! 80 I 70 ] ÜO ! 50 [ 40 j 30 | 20 |%-a akkor az egységnyi vízmennyiségre jutó ráfordítás 100 i 111 ( 125 ( 143 | 107 | 200 J 250 ) 333 i 500 j %. 6. Talajerővisszapótlás esőzíető öntözésnél Az öntözőgazdálkodással kialakuló nagyobb termés nagyobb növényi táplálóanyag felhasználással jár együtt. Tartósan tehát csak úgy lehet öntözőgazdálkodással is nagy terméseket elérni, ha a talajból elvont növényi táplálóanyagokat visszapótoljuk. A növénytermesztő és öntözési szakemberek között hosszú ideig vita volt afölött, hogy az öntözéssel elért nagy terméseknél elvont növényi táplálóanyagmennyiségeket teljes egészükben, vagy csupán részben kell-e a talajba visszapótolni. A talajoknak ugyanis van bizonyos természetes tápanyagfeltáródása, amely a talaj műveléssel és az időjárás alakulása révén a talaj mikroorganizmusok életéve] van összefüggésben. Ez a tápanyagfeltáródás azonban viszonylag nem nagy mértékű. A berlini Humboldt Egyetemen sok évtizeden át ugyanazon a parcellán, mindennemű tápanyagvisszapótlás nélkül termelt rozs hozama a k. holdankénti 2 — 3 q szemtermés körül állandósult, — jeléül annak, hogy a kérdéses talajon a természetes növényi táplálóanyagfeltáródás csupán ilyen nagyságrendű. A korszerű öntözőgazdálkodásban — az esőztető öntözés pedig csak így lehet gazdaságos — a talaj természetes tápanyagfel- táródására számítani nem szabad. A növényi termésekkel a talajból elvont táplálóanyagokat teljes egészükben pótolni kell, illetve előre a talajba kell adni. A jelentősebb öntözött növények termésének 1 q-jával a talajból elvont növényi táplálóanyag mennyiségére nézve a 87. következő táblázat szolgáltat adatokat. Az öntözőgazdálkodás esetén visszapótolandó, illetőleg adagolandó növényi táplálóanyagok mennyiségének meghatározására két módszer mutatkozik a legkézenfekvőbbnek. Az egyiknél csupán az öntözőgazdálkodástól várt többlettermést vesszük figyelembe és azt számítjuk ki, hogy mennyi N, P és K-ra van szüksége a növénynek a várt terméstöbblet előállításához. Ebben az esetben 215
