Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
2. Dr. Kecskés Sándor: Az erdő és árvizek (vízgazdálkodás) kapcsolatáról (Megnyitó)
vissza. Az első megfigyelések a vízgazdálkodással való kapcsolatot tekintve az erdők és a lefolyási viszonyok összefüggéseire irányultak. Az újabb megfigyelési módszerek eredményei az erdő és a vízháztartási kölcsönhatásairól szerzett ismereteinket lényegesen kibővítették. Az általános érvényű eredményekből csupán néhány gondolatot szeretnék felvetni. Az erdő a mérsékelt övben csak csekély mértékben módosítja a makró- klímát, de igen nagy a hatása a talajra, a talajnedvességre, a talaj és a talajközeli klímára. Vitatott még az erdőnek a csapadékképződésre és a csapadék mennyiségre gyakorolt hatása. Egyes szakemberek szerint a várható csapadéktöbblet csak minimális, mások szerint viszont a csapadék évi átlagos összege öt-tíz százalékkal is több lehet az erdővel fedett területeken, mint a nyűt térségekben. A vízgazdálkodás szempontjából tehát olyan erdőborítás a legelőnyösebb, amely egyrészt sok vizet juttat a talajba és lehetőleg keveset fogyaszt, másrészt az erdő Jóléti hatásait” optimálisan érvényesíti. Ezeknek az igényeknek leginkább a lombhullató-tűlevelű elegyes állományok felelnek meg. Ekkor télen nagymennyiségű hó hullhat a talajra, tavasszal pedig a tűlevelűek megvédik azt a napsugár hatásától. Ezért a fátlan területekkel ellentétben a hóolvadás később kezdődik. A talajba szivárgás kedvezőbb feltételek mellett megy végbe, mivel az időben jobban elnyúlik. Ezért a keletkező árhullámok tetőzése alacsonyabb, az árvizek általában mérsékeltebbek, az egész összegyülekezési és lefolyási folyamat egyenletesebb. Az erdőterületek vízhozam kiegyenlítő, árvízhozam mérséklő hatása tehát közismert. Az erdőirtás volt az egyik oka pl. országunk északi részén (Tama, Elangony, Vadász, Bódva, Dózsva, Ronyva) folyópatakok vízjárás transzformációinak, a kisvizi vízhozamok értékcsökkenésének, egyben időbeni tartóssága, valamint a nagy vizek szélsőérték és gyakoriság növekedésének. Együtt jSr ez a vizek hasznosíthatóságának csökkenésével is. A beavatkozás szemléletesen úgy jellemezhető, hogy a vízgyűjtő terület erdősültségének 10 %-os csökkentése nagy vizek esetén olyan hatású, mintha a vízgyűjtő átmenetileg 20-25 %-kal megnövekedeít volna, míg kisvizi időszakban olyan, mintha hasonló arányban, de tartósan csökkent volna. A rész vízgyűjtők erdeinek tarra vágása pedig esetenként 400-500 %-os vízhozam növekedéssel, rendkívüli árvizek kialakulásával jár. Példaként a Nyögő, a Hangony, a Tama patakok mellékágait lehet megemlíteni. Ezért is a Nyögő patakon 1950-1960 között évenként rendkívüli árvizek jelentkeztek. Az erdősítés jótékony hatása a talajvédelemben, vízhozam kiegyenlítésben egyaránt jelentkezik. Természetesen azon az áron, hogy azt a kárt, amit az emberi gondatlanság és rövidlátás okozott csak körültekintő, nagyköltségű 8
