Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
2. Dr. Kecskés Sándor: Az erdő és árvizek (vízgazdálkodás) kapcsolatáról (Megnyitó)
munkával lehet helyrehozni. Az előzőeken túl a talajvédelem és az erdősültség, az erdősültség és a mederrendezési költségek közötti számszerűsíthető kapcsolat mutatható ki, ami ma már valamennyi szakember előtt közismert. A vízhozam kiegyenlítő hatása, az erdők víztározóként való viselkedése ismert ugyan, de a legutóbbi időszakig nem volt számszerűsíthető. Az erdő felszín alatti vízzel való kapcsolata jelentős, mert a beszivárgási időszakot és a beszivárgási területet növeli meg a helyi vízbázis esetén a karsztvidéken, illetve az alföldi artézi víztartó területek utánpótlási, beszivárgási bázisaiban egyaránt. Arról van tehát szó, hogy az erdőirtással ezeknek a legértékesebb vízbázisainknak a vízpótlási lehetőségét csökkentjük, — esetleg jóvátehetetlen, de mindenesetre — ma még felmérhetetlen mértékben. A felszíni vízkapcsolatok jellemzését a vízhozam kiegyenlítő hatásával magyarázták, holott e hatás számszerű kimunkálására kellene minél nagyobb gondot fordítani. Amennyiben úgy közelítjük meg a kérdést, hogy az erdőterületek egy hidrológiai évben legalább 60-70 mm-rel növelik a területre jutó vízkészletet, illetve a teljes vízkészlet befolyási és beszivárgási hányadát a 80-100 téli napról a teljes évre kiteijesztjük, nyilvánvalóvá váük azok víztározással egyenértékű hatása. Északmagyarország átlagos viszonyait figyelembe véve a hatás úgy jellemezhető, hogy mintegy 10%-kal megnő az erdőterületen hasznosítható vízkészlet nagysága, illetve km2-ként a közelítőleg 60.000- 70.000 m3 vízmennyiség az, ami átmenetileg visszatartva, fékezett formában, kiegyenlítve kerül levezetésre. Az erdőterületek tehát víztározókként viselkednek. Olyan tározókként, amelyek feladatául az eredeti vízjárási viszonyok visszaállítását lehet meghatározni. Másként fogalmazva, minden km2 erdő 60.000-70.000 m3 tározó- térfogatot is helyettesít, vagy feleslegessé teszi annak létrehozását, karbantartását, üzemét egyaránt. A dombvidéki területek erdősítésének van egy másik - területhasznosítási - vonzata is, ami a gyepesítéssel, legelők felújításával kapcsolatos. Nem vitás, hogy a szakaszos legeltetés a gyepgazdálkodásban ma már elengedhetetlen. A szakaszok kialakítása jelentős műszaki ráfordítással valósítható meg. Amennyiben a dombvidéki gazdálkodás sajátosságaihoz igazodóan váltó sávokban erdőt, illetve gyepet telepítünk, a hasznosíthatóságot részben a szakaszbeosztással, részben a vízgazdálkodási viszonyok kedvezőbbé tételével is fokozhatjuk. Hazánkban az árvízvédelemmel összefüggésben történelmi múltja van a hullámtéri véderdőknek is. A hullámtéri véderdő az árvízvédelmi töltés hullámtéri oldalán telepített, az árvízvédelmi mű (töltés, műtárgy) 9
