Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
6. Dr. Járó Zoltán: Intercepció a gödöllői kultúrerdei ökoszisztémákban
A táblázatokban a mérőhelyek számának nevezőjében a csapadékmérők száma szerepel. A tíz csapadékmérőre azért van szükség, mert már 1963- ban megállapítottuk, hogy a 135 ha-os arborétumban a csapadék mennyisége annyira eltérő lehet, hogy az intercepció mértékét nem lehet meghatározni. Az intercepció méréseket az arborétumban levő olyan állományokban végeztük, amelyek hazai viszonyaink között számottevő elteijedésűek és jellemzőek. Természetszerű nincs köztük, mert az arborétumot kiirtott erdő helyén, hosszú mezőgazdasági művelés után az 1910-es években telepítették. A gödöllői dombvidék cserestölgyeseinek származék állománytípusa (15. 14.) a makkrakással telepített cseres; a hársas-tölgyeseinek (18.) az elegyetlen hársas. Figyelemre méltó a jó növekedésű vöröstölgyes és a bükkös folt, amelyek alatt újulatot is találni. Az akácosok a táj legelterjedtebb állomány- típusát képviselik, a 2. mageredetű, a 11. már harmadik saij. A nemes nyárasok nem termőhelyükön állnak, de a rendszeres ápolás eredményeként növekedésük elfogadható. A fenyvesek jó növekedésűek, de a Fomes annosus kársoítás fellépett, és a sima- és vörösfenyvesben a következő években már a mérés- folyamatosságát veszélyeztetik. (A mérőhelyek állományainak jellemzőit a 3. táblázatban foglaltuk össze. A vizsgálatok az ország legnagyobb elteijedésű klíma típusában a „kocsány- talan tölgyes ill. cseres klímában” folynak. A hat év adatai nem elegendőek az intercepció és a csapadék változatosság összefüggésének matematikai statisztikai értékeléséhez. Az azonban megállapítható, hogy a nagy csapadékból az intercepció kisebb és döntően a csapadék intenzitása és megoszlása befolyásolja a csapadék visszatartását. A hazai „kocsánytalan tölgyes ill. cseres” klímában az eddigi mérések szerint nincs jelentősége a tenyészidőszak (májustól áprilisig + októbertől decemberig) időszak különválasztásának. A csapadék időbeli megoszlásától és mennyiségétől függ, még a lombállományokban is, hogy a tenyészidőszakban, vagy azon kívül nagyobb az intercepció. A tendencia a fenyvesekben a tenyészidőszakon kívüli nagyobb csapadék visszatartásra mutat, ami 5 % többletet jelent a hat év átlagában. A humid tájakban a hazaiaktól eltérő időjárási viszonyok indokolhatják (Eidmann 1954; Delfs 1955) a tenyészidőszak különválasztását, amit a vízmérleg megállapításánál is figyelembe lehet venni. Az egyes állománytípusok csapadékvisszatartása eltérő. A gödöllői mérések szerint a fenyvesek mtercepciója átlagosan 5 %-kal nagyobb, mint a lombállományoké. A 18 mérőhely 12 állománytípusának lombkoronája átlagosan az évi csapadék egyharmadát tartja vissza, tehát jelentős mennyiség 38
