Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

6. Dr. Járó Zoltán: Intercepció a gödöllői kultúrerdei ökoszisztémákban

sem közvetve, sem közvetlenül nem hasznosul. Az átlagok az erdő vízmérlegének megállapításához adnak alapot, de szükséges az egyes állománytípusokat külön-külön is elemezni (4. 5. táblázat). Figyelemre méltó, hogy a természeteshez közel álló származék cseresek ill. hársas intercepciója a legkisebb, átlagosan 30 % alatt marad, ez a kis érték még a gyertyános-cseresnél is fennáll. Az adataink azonban nagyobbak a „Sikfőkut project” cseres tölgyesben mért 22,3 %-nál (Szabó M. 1979.). A cseresnél kisebb csapadék visszatartású az olasz nyáras. A nemes nyárasokban elvégzett gyérítés (1975-76) a csapadék visszatartás jelentős csökkenését okozta (a számításnál ezeket az éveket figyelmen kívül hagytuk), de egy év után a záródás helyre állt és a csapadék visszatartás ismét elérte az eredeti (28 ill. 25 %-os) szintet. A laza lombozatú akácosok 30 %-os csapadék visszatartása megegyezik a lombállományok átlagával, ami nem várt érték. A vöröstölgyes átlag 33 %-os, ül. a tenyészidőszakban 36 %-os jelentős intercepció a nagy levelekből kialakult zárt koronával és a második koronaszinttel függ össze. A mesterségesen létesített bükkös a legnagyobb csapadék visszatartású. Az átlagos 47 % egyes években az 50 %-ot is meghaladja.

Az 1974 év külön figyelmet érdemel, májustól szeptemberig 264 mm csapadék hullott és ebből az avarra csak 166 mm jutott, tehát az intercepció elérte az 59 %-ot. A bükkös közel 50 %-os intercepciója hozzájárul, hogy a szinte 2 évenként jelentkező újulat a nyár folyamán a szárazság miatt elpusztul. A fenyvesek közül a laza koronájú vörösfenyvesnek legkisebb (34 %) a csapadék visszatartása, legnagyobb a duglaszosé (38 %). Az idős erdeifenyves és feketefenyves viszonylag jelentős csapadékvissztartása a második korona ül. cseijeszint hatásából adódik. A simafenyves igen sűrű koronája ellenére csak átlagos csapadékvisszatartású. (36 %). A gödöllői mérések szerint a fenyvesek tenyészidőszakon kívüli csapadékvisszatartása átlagosan 5 %-kal nagyobb, mint a tenyészidőszakban.

A két koronaszinttel rendelkező áüományok intercepciója nagyobb, mint az egy koronaszintűeké, de az összefüggés nem lineáris.

Általában az erdő vízmérlegében hazai viszonyok között a vizsgált állománytípusokra meghatározott (4. 5. táblázat) csapadékvisszatartási „évi átlag százalékok” jól felhasználhatóak, a pontosabb számításokhoz az állománytípusokra megadott értékeket célszerű alkalmazni.

39